Mától vetítik a mozik Stuart Blumberg filmjét Mark Ruffalóval, Tim Robbinsszal és Gwyneth Paltrow-val a főszerepben.
Ez a tisztes, ám nem különösebben ambiciózus mű a függős filmek zsánerének egy újabb példánya. Van benne sok visszaigazolható tapasztalat, kimondott igazság és néma, összeszorított fogú küzdelem a film kisember hőseiben élő pusztító késztetésekkel. Gondosan felépített szituációk, kidolgozott alakítások, a (strasbergi) Módszer megdicsőülése. Párhuzamos, mégis összefüggő sorsokban megnyilvánuló tanulságok: amikor a Gyógyulási Metódust kidolgozó segítő élete omlik össze és a reménytelen sortárs előtt csillan fel a gyógyulás lehetősége. Számos értékelhető erény egy működőképes amerikai független filmben – amelynek erényei mégis akkor válnak egyértelművé, ha inkább terápiás útmutatásnak tekintjük.
Ezúttal nem alkoholisták vagy drogosok túlontúl jól ismert erőfeszítéseit kell végignézzük, hanem a szexfüggőségről derül ki, hogy távolról sem valami különleges perverzió, hanem részben genetikai okokra is visszavezethető hajlam, részben a fogyasztói társadalomban piedesztálra emelt tulajdonságokkal való reflektálatlan azonosulás. Ma vonzónak, sőt kihívónak, hódítónak lenni nem csak kívánatosnak tartott állapot és tulajdonság, de egyenértékű a sikeres életről széles körben elfogadott képpel. Ki ne látná az ezirányú kényszeresség átütő sikerét abban, ahogy popsztárok, filmszínészek s egyéb, csupán gátolatlan egójuk és botrányaik miatt címlapra kerülő celebek szolgálnak viszonyítási pontként tömegek számára? A Vágyak szerelmesei hősei tehát olyasvalamitől szenvednek, amely bizonyos kontextusban akár kívánatosnak is számít. Már az is lépés a gyógyulás felé, hogy egyáltalán képet tudnak alkotni erről.
A film az életüket romba döntő szenvedélyeiktől megalázott delikvensek váltakozó sikerrel járó küzdelmeit tágabb kontextusba helyezi, s felveti a kérdést: vajon a függés elleni hadakozás nem függés-e maga is? A tisztaság iránti fanatizmus nem ugyanolyan romboló-e, mint az, amitől meg kívánunk tisztulni? Az emberi szabadság több-e annál, mint hogy megválaszthatjuk, mitől akarunk függeni? Létezik-e más esély a függőség megszüntetésére, mint az elfogadás? És az életre?
