Nincs megállás, vagy új a nap alatt, ahogy tetszik. Próbálom megfejteni, mi vihet feltehetően normális embereket arra az elhatározásra, hogy mindenképpen muszáj leforgatniuk a kismilliomodik "...csak kéne már egy jó nagyot..." típusú viccesnek szánt vígjátékot, miközben egy-két (!) kivételtől eltekintve, az ezt megelőző kismillió nyomtalanul tűnt el a süllyesztőben, különösebb visszhang nélkül. Valami biznisz biztos van benne, nyilván kicsi a költségvetés, nem kellenek sztárgázsik, s a termék kellő reklám mellett gyakorlatilag egy-két hét alatt behozza a befektetett pénzt, meg még egy kicsit, és lehet hozzáfogni a következőhöz. A mozik átlagközönsége pedig mindenhol, Amerikában főleg, egyre fiatalabb, jelenleg a 14-20 évesig terjedő korosztály jár moziba. Mondjuk a Szexi party című film problémafelvetése ebből a szempontból abszolút kortárs.
Csak a túlontúl könnyen felejtő szülők hihetik csak, hogy kisfiuk a jó bizonyítvány-jó egyetem-jó karrier kertvárosi szentháromságának megfelelően, ráadásul kellő/illő erkölccsel ténykedik hétköznapjaiban. Ehelyett a valóságban minden 16-17 körüli srácot egy dolog érdekel mindennél jobban, mégpedig az, vajon hogyan lehetne a lompost becsempészni akárhova, de elsősorban hosszú leánycombok közé. Ám ehhez (Amerikában) főként egy dolog kell, mégpedig egy kocsi. Egy járgány, egy verda, egy tragacs, amelyik azért annyira nem lerobbant, hogy kellően meg lehessen dudálni benne a telt idomú, kilométeres combú szőke vezérszurkolót a gimiből. Ehhez pénz kell, vannak akinek szülei adnak, vannak akiknek nem. E film főszereplői az utóbbiak közé sorolhatók, közkeletű kifejezéssel élve, lúzerek. Se verda, se pénz, így nincs csaj se. No money, no car, no chicks, az angolosoknak.
Van viszont ötletük. A Szexi party című filmet alkotó David M.Evansnek és David H.Sternbergnek, és ezáltal a film három főszereplőjének, a szende szőke Deaconnak, zsákos Frodóra hajazó hokigép Frednek és a kihagyhatatlan szemüveges okostojásnak, Mattnek az az ötlete támadt, hogy mivel a képrögzítőeszközök és az internetes képmegosztó alkalmazások robbanásszerű elterjedésével köztudomásúlag dúl az amatőr-pornó divatja, ők is pornófilm forgatásába kezdenek. Ebből remélnek pénzt, kocsit, csajokat. Csak éppen azt nem veszik figyelembe, hogy az időközben túl sikeressé váló tervükkel a valódi szexbiznisz érdekeit is sértik. Innen bonyolódnak tovább a dolgok az ismert vígjátéki szabályszerűségek szerint, sajna túl bőven adagolt testnedvekkel és ehhez képest csekély mennyiségű humorral a törvényszerű vég felé.
Legviccesebb figurák a filmben nem a főszereplők, akiknek karaktereik túlontúl közhelyesre sikeredtek, hanem a filmben a profi pornóvilág ismert figuráinak vastag vonalakkal karikírozott szereplői. A kövérkés, ám erről tudomást sem vevő Vic Ramalotot (beszélő név, nem fordítom) egy híres pornósztár, a fénykorában is kissé dagi, ám ettől függetlenül döbbenetes méretekkel rendelkező legenda, Ron Jeremy játssza. De mondhatnám az egyik profi pornóforgatás-jelenet női szereplőjét, akinél üresebb tekintetű filmszereplőt életemben nem láttam. Ezenkívül nem mondható el a Szexi party című filmről, hogy túlzottan igénybe venné a rekeszizmokat, a poénokat már láttuk jó néhány filmben, a gyomorforgatónak szánt ocsmányságok sem veszik fel a versenyt, mondjuk a Wayans-testvérek egy gyengébb pukikakis poénzuhatagával, úgyhogy semmi különös... Az ez alkalommal mellékszerepekbe kényszerített lányok csinoskák, többet nem lehet róluk mondani, a fiúk átlagos lúzerek, tinilányoknak nyilván szimpi lesz a szőke Deacont alakító Erik von Detten, a tinifiúk nyilván öblösen nyerítenek majd a hozzájuk hasonló, róluk mintázott srácok balfékeskedésein, és mi, már nem annyira tinik, csak reménykedhetünk, kinövik ezt is, mint minden gyerekességet. Már a balfékeskedést. A pornó, az igazi, pedig köszöni szépen, virágzik. Fogyasztói pedig minden erkölcscsősz aggodalma ellenére, nem a tinédzserek, sokkal inkább a szülők. De ez egy másik téma...
