Nem tudom, mások hogy vannak vele, de engem kimondottan zavarna, ha minden átmenet nélkül, egy napon idegen férfi költözne a konyhámba. Kis jegyzetfüzettel az ölében, lesunyt szemekkel, lapos pillantásokkal - hiszen ekkor ő maga is kissé szégyellné abszurd munkaköri kötelességét - méricskélné étkezési szokásaimat. Miközben gondosan minden mozdulatomat elszánt precizitással papírjára vetné, azt hiszem, a szívbaj kerülgetne.
Kezdetben így van ezzel Isak is, a zord norvég vidék egyszerű lakója. Ahová olyan meghökkentő szabály vezettetik egy feltehetően eszét vesztett, de jóindulattól vezérelt svéd otthonkutató intézet jóvoltából, mely helyzet hallatán minden valamirevaló vígjátékíró a tenyerét dörzsölné. A konyhák sarkába állított magas székbe ugyanis nem büntetésből ültettek számos öltönyös úriembert, hanem igazi magasztos, társadalmi célból, a férfiak házimunkájának megkönnyítése végett. Azon persze már a néző sem csodálkozik, ha a megfigyelés szerencsétlen alanya ezek után képtelen saját konyhájában felhőtlen boldogsággal reggelizni, vagy a megszokott magányos illetlenséggel, ám annál nagyobb átéléssel megebédelni. Szinte a Tati-féle hangos-némafilmes hagyomány kel újra életre a szemünk előtt a film első felében szinte burjánzó helyzetkomikum-jelenetek sorában. Miközben a feszült csendet harapni lehet, annál kevésbé tudja Isak a saját szalonnáját. Ezek a film legegyénibben humoros pillanatai.
Főhősünk néhány erőtlen próbálkozását fonnyadt magánéletének megőrzésére - mivel az ő szíve sincs kőből - a helyzettel való megadó megbékélés követi. Így hát rövidesen megosztja ételét a titokzatos idegennel, majd hamarosan asztalát is (a magas szék a sarokban árválkodik továbbra is, ami, ugye, szabályellenes).
Az otthonkutató intézet elmés vezetői pedig hamarosan kénytelenek belátni, hogy az irracionális előírások legfeljebb humánus, legkevésbé sem tudományos célt szolgáltak: a magas székeken dolgozó hivatalnokok ugyanis sorra leszállnak idétlen kakasülőikről, akárcsak Folke, akinek hamarosan már a nyelve is megoldódik. Ami a történet elején még elképzelhetetlen volt: beszélgetni kezd Isakkal. Szerelmi melodrámák érzékenységével vetekedő szívmelengető pillanatok mutatják meg a két magányos férfi baráti, suta egymásra-találását. Emberség, groteszk humor és tárgyilagos közegábrázolás arányos keveréséből érdekes módon az északiak gyakran hoznak létre maradandót, elég csak Kaurismaki A múlt nélküli emberének hideg, kiüresedett világára és bensőséges kötelékeire gondolnunk. Bent Hamer filmje, a Dalok a konyhából is egy ilyen film, könnyed szórakozást ígér a nyirkos konyhákban, a széljárta vidéken - és talán néhány elmorzsolt könnyet is.
