A Babylon A. D.-ből nem derül ki, hogy Mathieu Kassovitz vesztette-e el a rendezői képességeit vagy a Fox stúdiójában ülnek-e baromarcúak, csak az, hogy popcornmozit lehet csinálni történet és színészek nélkül is, ha van hozzá elég tank, robbanószer, meg CGI.
A Babylon A. D. kiválóan indul, gyönyörűen fényképezett apokaliptikus jelenetekben haladunk, tankok és olajos hordók mellett valahol Európában, valahol 2030 környékén. Vin Diesel (Toorop) felrúg egy pufajkás ázsiai fegyverneppert, mert rossz pisztolyt adott el neki, aztán határozottan, de ruganyosan tovalépked a ritmikusan hergelő rapre, hogy megvegyen egy fejbebaszott nyulat, és biciklilánccal őrzött otthonában megnyúzza és megegye.
Amikor az első falat után jön egy robbantás, egy közvetlen közelből, fejre leadott lövés, meg egy limuzinnak berendezett tank, benne az orosz Gérard Depardieu-vel, a vacsora a filmmel együtt kihűl, és kezdetét veszi egy értelmetlen menekülés Mongóliától New Yorkig. Toorop Amerikából kiutasított zsoldosként ugyanis azt a megbízást kapja, hogy egy húsos szájú, tengerkék szemével bambán pislogó Aurora (Mélanie Thierry) nevű nőt és annak kísérőjét egy neolita kolostorból szállítson le megrendelőinek New Yorkba.
Hogy a csaj nem egy egyszerű, világtól elzárkózott apáca már a fizetségből kiderül, félmillió dollárt ebben a világban nem fizetnek ki akármiért. Amikor Vlagyivosztok menekülttáborában ezt az összeget megdupláznák valakik, Tooropot is kezdi érdekelni a csomag, de az egymás szemében való elmélyedésnél nem jutnak tovább.
A film félidejében felmerül a gyanú, hogy a kétéves kora óta 19 nyelven beszélő Aurora tulajdonképpen egy veszélyes vírusbomba, de hogy végül is miért hajt rá a neolita egyház, meg egy mesterséges intelligencia-kutatásban érdekelt csoport, a 90. percre sem derül ki. Pedig akkor már túl vagyunk a klónozott szibériai tigriseken, a kikapcsolhatatlan plazmatévéken, ezrednyi emberéleten, a szeplőtelen fogantatáson és Vin Diesel könnyein is.
Mathieu Kassovitz se nem sci-fi, se nem akció mozija feltehetően a kétezres évek legértelmetlenebb filmje, és a helyzetet nem nagyon menti az sem, hogy többször nyilatkozta, tud róla. A gyűlölettel befutott francia rendező az egész blamázst a Fox stúdióra fogja, akik állítólag háromszor átvágták a filmjét, míg végül a 160 percnyi rendezői változatból csak 90 maradt. A stúdió viszont azt mondja, muszáj volt beavatkozniuk, miután Kassovitz jócskán túllépte a költségvetést. Akárhogy is történt, a végeredmény mindkét fél számára vállalhatatlan lett, 3/10.
