Nemcsak A nyomozó feszegette a nálunk mozifilmek közt még annyira nem honos krimi műfaji határait a 39. Magyar Filmszemle műsorában. Volt egy olyan film is, ami sokkal kevesebb figyelmet kapott és többet érdemelt volna. Dettre Gábor filmje kapcsán ugyanakkor hiba a műfajiságot emlegetni, hiszen A nyomozóval ellentétben egy fél pillanatig sem akar zsáner lenni. Nem hogy nem tartja be a műfaj szabta szabályrendszert, hanem nagy kedvvel át is hágja azokat.
Mindezt azért, hogy képet fessen egy korról meg helyről, miszerint: itt és ma.
"Hogy rohadna meg, aki feltalálta Európát.- Ez nem Európa, hanem Magyarország. Ez a rossz hír." - így szól a film egyik magvas párbeszéde. A dialógusok egyébként a Tabló legnagyobb érdeme. A Kertész Ákos-regény alapján készült forgatókönyvet a rendező és az író együtt írták. Ezektől mozdul meg, kel életre a közeg, ami bizony a fényképezés-vágás egyes önkényesen eredetinek gondolt, valójában azonban sokszor inkább idejétmúltan "szerzőieskedő" momentumai ezektől a párbeszédektől felejthetők el - vagy értékelhetők máshogy.
A tényleges sztoriban a cigányság az érzékeny pont: a Mucsi által alakított szintén roma rendőr ugyanis annak próbál utánajárni, hogy a látszat-gyanúsítottal ellentétben igazándiból ki a gyilkos és a történetben szereplőknek milyen oka van a valóság elfedésére vagy ferdítésére. De ahogy már mondtam, a fontos pillanatok a részletekben fedezhetők fel - ha a néző veszi a fáradtságot és átadja magát a zavarba ejtő, groteszk helyzeteknek, a dialógusok valójában nagyon életszerű humorának, akkor, akárcsak ezen írás szerzője, szó szerint végigröhögheti a filmet. De szokatlan, furcsa és sokszor sajnos indokolatlannak tűnő formai megoldások sora nehezítheti az értést, ezért érdemes "elnézően nézni" Dettre Gábor filmjét. Mert ha onnan nézzük, a társadalmi korkép (kórkép) mellett hatalmas műfaji fricska.
