Ice Cube neve biztos vonzerő a rap- és a hip-hop-hívő serdültebb tizenévesek körében, a Péntek esti gáz című fekete komédia nekik szállít szórakozást enyhén leértékelt szellemi színvonalon. A fekete komédia szó szerint értendő, nem az abszurditásba hajló humort jelzi, hanem azt, hogy a Los Angeles egyik szerényebb kertvárosában játszódó történet szinte csupa fekete, szebben mondva afro-amerikai szereplőt vonultat fel. A nevezetes rapmester, akit legutóbb a Három királyokban láttunk, ezúttal egy évekkel korábban sikeresnek bizonyult filmvígjáték, a Péntek este folytatását vetette celluloidra íróként, producerként és főszereplőként, ám fel sem villantva azt a provokatív, pimasz szellemet, amely a könnyűzenei "utcaművészetben" a nevét nemzetközi hírre emelte.
Sőt. A helyi poénokra támaszkodó történet olyannak mutatja be fekete bőrű hőseit, mint akiknek nem nőtt be a fejük lágya, függetlenül az életkoruktól. Az apák viselkedése épp úgy gyerekesen éretlen bohóckodássá fajul, mint a fiaiké vagy a két szökött rabé, aki főhősünket, Cube-ot még a csendes kertvárosban is bosszúszomjasan követi. A Péntek esti gáz ugyanis mindössze ennyi: egy fiú régi ellenlábasa elől igyekszik kertvárosi nagybátyjánál elbújni, s unokatestvérével együtt mindenféle esetlen kalamajkába keveredik.
Az éretlen idétlenségben mintha csupa Tamás bátya unokája igyekezne behízelegni magát a nagyérdemű kegyeibe úgy, mintha mind ütődöttek volnának. Lelepleződnek, mikor éppen vehemensen vérnősznének (mert hisz mi máson járhatna az eszük, mint mindig a szexen), gőzük sincs az életük legkézenfekvőbb megoldásáról sem, érzelmeik és indulataik kabaréhisztériában törnek elő, hősködésük ellenére a saját árnyékuktól is megijednek stb. stb. Ice Cube kizárólag saját számára talált ki kabarészintet meghaladó figurát, így a film komikuma olyan, mintha Göre Gábor szelleme költözött volna át a tengerentúlra, hogy afro-amerikai változatban szedje áldozatait.
