Táncolj, playboy!

A tehetséges (és Oscar-díjas) amerikai rendező, Steven Soderbergh a férfivetkőző-műsorok (far-) vizére evezett. A Magic Mike dögös hímjei a csajok örömére egy lebujban rázzák. Többnyire mindenki elégedett, akad azonban, aki legbelül taszít a könnyű pénz- és nőkereset világa.

Film a csajoknak

A Magic Mike kifejezetten a csajokat célzó film – nem a nőket, asszonyokat, hölgyeket: a csajokat. Akik tizennyolc (Amerikában: huszonegy, ott ez a hivatalos nagykorúság vízválasztója) és harmincegynehány (megfelelő karbantartás és életvitel esetén: negyven) éves kor között hétvégenként a zenés klubokat járják, és a szabad (vagy szabados) párválasztásnak hódolnak. Ahogyan Cindy Lauper már megénekelte a nyolcvanas években: Girls Just Wanna Have Fun, a "lányok csak szórakozni akarnak". Az újabban műfaji kalandor rendező, Steven Soderbergh mozija a chippendale-fiúk mikrovilágába merülve elsősorban őket irányozza, ők azok, akik nem feszengnek ennyi kidolgozott férfitest szexuális vágykeltése láttán, hanem élvezik.

[img id=410138 instance=1 align=left img]Ambivalencia

A csajokat kényeztető látványelemek mellett és mögött Soderbergh (Reid Carolin forgatókönyve nyomán) feltárja a "risza-legények szubkultúráját". Hanem is egészen a mélységéig, de szimpatikusan árnyalja a látszólag (és az érintettek saját bevallása szerint is) "pénz–pia–partymaca" hármasságával leírható világot. A delikvenseket nem pusztán a jó anyagiak lehetősége tereli ebbe a világba – mint a brit Peter Cattaneo zseniális vígjátékának, az Alul semminek a munkanélküli kohászait –, "királyoknak" érzik magukat a színpadon (ugyebár, akiket egyszer a rivalda fénye megérintett, az nehezen szabadul), akik nagyjából mindent megtehetnek, amit akarnak. Ennek ára van, mert az egymásra sorjázó előadásnapokon mindig harcra készen kell állni (szó szerint), el kell hitetni a cserélődő csajközönséggel, hogy az adott pillanatban náluk vágykeltőbb és dögösebb nem létezik, ehhez pedig óhatatlan a stimuláló- és kábítószerek használata (pláne harminc vagy afölötti állapotban). Soderbergh – bár érinti a kérdést – azonban nem a drogproblémákra vagy az azok szülte drámákra, esetleg az anyagiak motiválta kegyetlen, kívülálló főnök és a szabadulni vágyó alkalmazottak közti ellentétekre helyezi a feszültség fő hangsúlyát. (A főnök korántsem olyan fukar, mint a toposzok kínálnák, és aktív részese a show-nak is.) Hanem – némiképp új szemléletet hozva a táncos pucérkodás miliőjébe – a sorsával elégedetlen hősre, aki leginkább önmaga miatt lépne másfelé, a változásokat egy bimbódzó szerelem generálja.

Lépni kell

A Paul Verhoeven-féle Showgirls inverzében így a fókuszba a harmincéves Mike (Channing Tatum) kerül. A Club Xouisite vetkőző-show hétfős legénységének a legjobbja, a főnök Dallas (Matthew McConaughey) azzal kecsegteti, hogy vállalkozásában nemcsak táncosként foglalkoztatja, hanem társként maga mellé veszi. A fiatalember napközben saját vállalkozása beindításáról ábrándozik, szíve csücske az egyedi bútorok készítése – tulajdonképpen ennek érdekében bocsátja áruba testét, főképp, hogy a bank nem ad neki hitelt, és olyan normális, polgári pénzkiegészítéssel szintén próbálkozik, mint a tetőfedés. A cserepek között találkozik az állástalan Adammel (Alex Pettyfer), aki bádogozásban ügyetlen, de csajbűvölésben az első, ötletszerű bevetésén ígéretesnek mutatkozik, így bekerül az ingerkeltő társulatba. Dallas fantáziát lát benne, egyébként is rájuk fér a vérfrissítés, különösképpen, hogy a főnök Tampából a több lehetőséggel (pénzzel) kecsegtető Miamiba helyezné át a székhelyt.

A rutinos éltáncos és élcsajozó – vissza-visszatérő, szabadgondolkodású lepedőtársnője Joanna (Olivia Munn) – Mike istápolja a tizenkilenc éves kezdőt, ígéretet téve a srác nővérének, Brooke-nak (Cody Horn), hogy vigyáz rá. Ám miközben Adam beleszeret a könnyű pénzszerzés és a csajozás világába, Mike Brooke hatására egyre inkább kiábrándul belőle, s mire eljön a szezonvég és a floridai nagyvárosba való áttelepülés tényleges lehetősége, ő úgy gondolja, itt az ideje végre azt csinálni, amit igazán szeret. Az egy nyáron át játszódó történet így fordítja meg a főhősök sorsát.

Szereplők és irónia

Soderbergh finom iróniája tetten érhető a szereposztásban, amikor a floridai Tampában játszódó film egy mellékszerepére a CSI: Miami helyszínelők Eric Delko nevű nyomozóját alakító Adam Rodriguezt szerződtette, a film elejei autózó városképek pedig (valószínűleg: szándékoltan) a népszerű széria külső felvételeire hasonló miliőt mutatnak.

Ironikusan hiteles (és pontos) abban is, hogy ugyan jól mozgatja testét Tatum, de ezek a koreográfiák nem a táncfilmekbe illő parádés látványmozgások szerint kidolgozottak a részletekig menően, egyetlen célt szolgálnak: a vágykeltést (meg nyilván, hogy minél többet perkáljanak a fiúknak sikítozók).

A szereplők kiválasztása kapcsán a rendező arra törekedett, hogy a testüket a képernyőkön már sikerrel megvillantó férfi tévészéria-sztárokat vonultasson fel. Így jutott a filmbe a Kent játszó Matt Bomer (Tru Calling – Az őrangyal, Traveler – Az utolsó vakáció, Chuck és A nagy svindli) és a "Nagyszerszámú" Ricsit alakító Joe Manganiello (True Blood – Inni és élni hagyni, Tuti gimi és Így jártam anyátokkal).

A film azonban elsősorban Tatum jutalomjátéka, akinek – szó szerinti – karizmája átsüt a vásznon (alsónemű nem marad utána szárazon), tökéletes teste mutogatása mellett neki jutnak igazából emlékezetes humoros és drámai percek, amikkel jól is él.

Még egyszer: ez egy film a csajoknak

Az 1989-es emlékezetes rendezői debütálásától (Szex, hazugság, video) az Oscarokon (Traffic, amiért rendezői szobrot kapott, illetve az Erin Brockovich – Zűrös természet, amiért Julia Robertset ismerte el az amerikai filmakadémia) és a bűnvígjátékon át (Mint a kámfor és a sztárdömpinges Ocean's-trilógia) az utóbbi idők műfajfilmjeiig (Fertőzés és A bűn hálójában) eljutó Soderbergh Magic Mike-ja a csajoknak tetsző szórakozás. Olykor túl felszínes és elmismásolt történettel és karakterekkel, de olykor egészen pontos ábrázolásokkal.
A csajoknak hab a tortán, hogy McConaughey látványosan formába hozta testét erre a filmre, mintegy bizonyítva azt is, hogy a negyveneseknek is van mit keresnie a placcon.

Kinek ajánljuk?
- Csajoknak. (Esti buli előtti bemelegítésre.)
- A kidolgozott férfitestek kedvelőinek.
- Chippendale-eknek.

Kinek nem?
- Férfiaknak.
- Aki Soderbergh-től eredetibbet és mélyebbet vár.
- Péniszméret-irigységben szenvedőknek.

6/10