Telt ház van a Paradicsomban

Ha úgy tetszik, A part című hollywoodi opus leszámolás az illúzióval. Mindjárt kettővel. Az egyik: a földi Paradicsom csak az álmainkban létezik, a vágyott édenkertben drogot termesztenek, az őrök lelövik a betolakodókat, s a megtűrt hippikolónia is úgy működik, mint minden más szervezett közösség a világon, van, aki diktál és van, akinek diktálnak. A másik illúzió elvesztése szomorúbb, mert nem az álmokhoz, hanem a valósághoz van köze. Nevezetesen: A part után elveszett illúzió, hogy az olyan meghatározó egyéniségű kultuszfilmrendezőt, mint amilyen a körülrajongott angol Danny Boyle (Sekély sírhant, Trainspotting), nem tudja beszippantani a nagy hollywoodi szippantó vagy legalábbis keresztben megakad nekik a gégecsövön. Nem akadt meg. Ha nem is egészen simán, de átcsusszant, így filmje sem lett más, mint a többi, egyneművé emésztett végtermék.
Néhány villanás, az igazi Danny Boyle-ra valló "film noire" pár félbemaradt gesztusa - ennyi utal a rendező eredeti különösségére, egyébként elfuserált film A part. Leginkább egy színes, szélesvásznú, mozgóképes bédekkerre hasonlít, amelyben az egzotikus thaiföldi tájak, a déltengeri verőfényben úszó dús természet gyönyörű felvételeit időnként megszakítják mindenféle történések, a tájnál nem kevésbé egzotikusak, de ugyanúgy pusztán a szem szórakoztatásáig jutók. Mindehhez Leonardo DiCaprio a húzónév, akinek a Titanic nagy sikere után A part alighanem meghozza a nagy bukást.
DiCaprio játssza a fiatal srácot, aki csömört kap a civilizációtól, Bangkok nyüzsgésében egy lepusztult hotelben összeakad (a Trainspottingban megismert) Robert Carlyle-lal, aki sajnos titokzatos körülmények között szörnyen véres véget ér, tehát soha többé nem bukkan fel a történetben, de előtte még elárulja alkalmi ismerősének egy álomszép, lakatlan sziget, a vágyott földi Paradicsom titkát. DiCaprio felcsíp egy francia párocskát, velük indul úszva a sziget felé. Rá kell azonban döbbenniük, hogy a szigetet már felfedezték előttük, nemcsak az állig felfegyverzett drogtermesztők, hanem egy egész hippicsoport tanyázik az édenkertben, gondosan ellátva magát a civilizáció számos kellékével.
A szigeten átélt kalandok, a sajátos hatalmi berendezkedésű táborélet, a természeti környezet rövid ideig óhatatlanul felidézi a nézőben a híres regény, A legyek ura emlékét, amitől a készítők - bevallásuk szerint - igyekeztek elhatárolódni, de ez a gondolattársítás hamar hamvába hal, miután A partban csak követik egymást a hátborzongató vagy romantikus kalandok, de nem futnak ki sehová, önmagukon kívül nem jelentenek semmit. A nagyszerű Tilda Swinton (akit az Orlando címszereplőjeként jegyzett meg először a világ) nélkül még gyorsabban unalomba fúlnának a hippi-matriarchátus mindennapjainak filmes kalandjai. A kalandok végén pedig mindenki kiűzetik a Paradicsomból, legfőképpen a Danny Boyle nevére eddig belelkesedett nézők.