Sirassuk a nyarat a moziban, szókimondó csajos vígjátékkal, golyózáporral vagy megkésett családi vakációval, esetleg mélysötét izlandi drámával vagy a világ legelső élőben közvetített háborús perének újragondolásával.
Akváriumban élni
Az izlandi film különleges állatfajta, rendszerint olyan, mintha egy izgalmas dán thrillert kereszteznék Tarr Béla egyik korai munkájával, vagyis egyszerre tartogat szépen fényképezett izgalmat, remek karaktereket és melléjük némi nyomorúságos életérzést. Itt ezt egyszerre három vonalon is tapasztalhatjuk meg, egy rossz útra tévedt, call girlként dolgozó óvónéni, egy szebb napokat látott, alkoholista író és feltörekvő fiatal üzletember példáján okulva, és ez a három szál aztán több ponton is találkozik, hogy egyikük élete se legyen problémamentes és felhőtlen a borús reykjavíki ég alatt – és mindez a szigetországot különösen komolyan sújtó gazdasági válság előestéjén. A filmet már most biztos Oscar-jelöltként emlegetik, és valóban remek jellemábrázolásokat, párbeszédeket és helyzeteket vonultat fel.
Ki nézze meg? Aki az IKEÁ-n túl is vevő a minőségi skandináv termékekre
Az Eichmann Show
Adolf Eichmann azon túl, hogy a náci párt prominens tagja volt, a végső megoldás technikai részleteinek kidolgozásáért és végrehajtásáért felelt, a háború utáni számonkérés elől Dél-Amerikába menekült, ám 1961-ben izraeli ügynökök elfogták, majd és bíróság elé állítják. Tárgyalása lett ez első élőben közvetített nagy médiaesemény, több mint három tucat országban került sugárzásra, és a közvetítés egy amerikai televíziós producer és egy tiltólistás rendező intézi, óriási feladatot véve a nyakukba, hiszen egyrészt ilyesmit még senki sem csinált korábban, másrészt a múlt bűneinek feltárásával és a sebek feltépésével történelmi szerepet is játszanak. A film a per kapcsán bemutatja a magánemberként szürke és jelentéktelen Adolf Eichmann szerepét a holokauszt kitervelésében és végrehajtásában, illetve megismerjük a műsort készítők erkölcsi és szakmai dilemmáit.
Ki nézze meg? Akit vonzanak a történelmi és médiatörténeti kulisszatitkok.
Hitman - A 47-es ügynök
2007-ben már készült a népszerű videójátékból a szerintünk erősen alulértékelt Timothy Olyphant főszereplésével egy filmes adaptáció, de valamiért most csináltak egy újat, pedig az ilyen feldolgozás mindig kockázatos, hiszen történet és jellemfejlődés már definíció szerint sincs, csak alaphelyzet. Ez az alaphelyzet pedig a következő: a génmódosított, az átlagnál gyorsabb, pontosabb és erősebb, viszont érzelmektől mentes 47-es ügynök egy elpusztíthatatlan és megállíthatatlan bérgyilkos, ám most egy nőt kell megmentenie, aki történetesen annak a tudósnak a lánya, aki őt létrehozta – és akit egy másik bérgyilkos is meg akar óvni, csakhogy pont a 47-estől. Az akciójelenetek garantáltan parádésak, ha a valósághoz nincs is sok közük, a történetért nyilván nem vállalhatunk garanciát.
Ki nézze meg? A lövöldözős videójátékok szerelmesei, csakis.
Kész katasztrófa
Amy Schumer, aki úgy néz ki, mint egy szőke és fiatal Soma Mamagésa, az egyre népesebb és hangosabb harmincas vígjáték specialista színésznőgárda egyik legújabb tagja, aki pályáját stand-up komikusként kezdte, és a filmnek nem csupán főszereplője, de írója is, ami azért nagy szó, mert a rendező Judd Apatow (40 éves szűz, Felkoppintva) nem dolgozik akárkivel. Schumer történetesen egy Amy nevű újságírónőt alakít, aki a monogámia elkötelezett híve, és nagy bajba kerül, amikor megtetszik neki egy jópofa sportorvos – a nagy baj alatt a szokásos romantikus komédia alapállást értjük, amikor elég sokáig tart, hogy a plakáton szereplő két ember végre összejöjjön. A páros másik fele amúgy az íróként is zseniális, sokáig a South Parkon is dolgozó Paul Hader, aki hosszú-hosszú karrierje során most kapott először főszerepet.
Ki nézze meg? A nagyszájú csajok vagy azok, akik bírják a nagyszájú csajokat.
Vakáció
Mily ironikus, hogy pont a vakáció végén mutatják be a Vakáció című filmet, amely, követve korunk undok trendjét, természetesen remake, az 1983-as, akkor nagyon népszerű vígjáték Családi vakáció újragyártása, bár névleg valamiféle folytatás, de azóta egész generációk haltak ki, így lehet némi újdonságértéke. A lényeg, hogy egy közepesen szimpatikus amerikai család útnak indul egy távoli vidámpark felé, és útközben mindenféle katasztrófába sodródnak, illetve kétértelmű és sikamlós helyzetbe kerülnek, és az utóbbi miatt van az, hogy családi film létére a komédia a 16-os korhatárkarikát kapta. A „közepesen szimpatikus” jelző pedig úgy jön ki, hogy a két főszereplő közül Christina Applegate a nagyon szimpi, a Másnaposok széria lúzereként megismert Ed Helms pedig a jóval kevésbé megnyerő, de furcsa módon örök mellékszereplő létére most kapott egy saját filmet – igaz, itt főleg az a szerep jutott neki, hogy mindenki rajta töltheti ki a dühét.
Ki nézze meg? Christina Applegate régi rajongói a Rém rendes családból és akik utaztak már messzire több gyerekkel.
