"Figyeljetek, Kevin, jön egy rendőr! Oké, Dave, vettem. Dave, nem megmondtam, hogy ne használjunk neveket! Rendben, Terry!" - Mi ez? A választóvíz vagy a lakmusz, ami megmutatja, hogy kalandfilmhez vagy színigaz történethez van éppenséggel szerencsénk. Hiszen a 21. században csak nincsen már olyan megátalkodott elbeszélő, aki ezt a hosszú fehér szakállát lengető viccet beleszőné a meséjébe. Találós kérdés: csak nem egy tök true storyt látunk?
De olyannyira, hogy egy decens felöltőt viselő galambősz alak, én egyből minimum earlnek taksáltam volna, ha nem szólnak előre, hogy ki az, szinte kirúgja a bordó Rolls ajtáját, s határozott léptekkel beviharzik a Paddington pályaudvarra - hihetnénk, Agatha Christie-t keresi. Nem, India utolsó alkirálya, a királyi pár összeboronálója, Lord Mountbatten a vasúti újságárushoz iparkodik, találkája van a stábbal.
A "híres 1971-es Baker Street-i bankrablás" - most mondjam azt, hogy tegye fel a kezét, aki... - képezi tárgyát a nagy tapasztalatú (ausztráliai születésű) amerikai rendező (Nincs kiút; A lény; Dante pokla; Cadillac Man és még számos ilyen) munkájának.
Nos, e híres meló olyan volt, melynek során tengernyi disznóság került napvilágra, s némi pénznek is lába kélt (valamivel többnek, mint a "nagy vonatrablás" alkalmával), de legfőként nagy fejfájást okozott a királyi háznak, s tőlük lefelé is mindenkinek - kell-e mondanunk, ki áll a tápláléklánc legalján? Persze hogy a filmesek.
Őnekik főtt igazán a fejük, de onnantól, hogy micsoda nagy sztori ez, más már nemigen jutott az eszükbe. Nagy kétségkívül: színes bőrű, magát polgárjogi harcosnak markírozó, gyakorló strici, bizonyos Michael X kompromittáló fotókat őriz a Pék utcai fiók egyik fiókjában, s az MI5 vagy 6 (ezt a viccet háromszor sütik el) igazi bankrablást szerveztet igazi balekok közé beépített emberével, hogy rátegye a kezét a negatívokra. De a lúzersereg kakukkfiókája elbaltázza a dolgot, nem sikerül észrevétlenül magához vennie Margit hercegnő édes hármasának fotóit. S ebből lesz a baj. Meg abból, hogy a meglehetős lóvén túl még egy csomó egyéb disznóság dokumentumát is pont ebben a bankban őrizték (mindegyik összefügg a kuplerájsággal: ott szadomazózó felső- v. alsóháziak, rendőröket tömegével korrumpáló szarháziak ügyei).
Most akkor evvel mit csináljunk? Csináljunk belőle szakmázós (hogyan fúrnak ürgék lyukat a bank alatt másfél óra alatt) mackós mesét? Vagy az after-storyt jelenítsük meg afféle "őrültek órája" kergetőzésként? Vagy nyomjunk egy "az igaz történetekben a kis hülyék mindig túljárnak a nagyokosok eszén" típusú plebejusrohamot? Esetleg egy laza retrót, mert az 1971-es London mindenképpen megéri?
És nem tudták eldönteni. Nem, egy istennek sem. Mindbe belekaptak, egyiket sem csinálták végig. Kétségtelenül elszalasztott lehetőség. Csak tán ez a retródolog jött össze rendesen. Öregem, Jason Statham (az adott körülmények közt maga a két lábon járó klisé) szürke kabátja, az megszólal!
