Tenno Heika Banzai!

A Ryan közlegény megmentése óta a legjobb háborús filmet ugyan amerikai rendező készítette, és nem is akármilyen, ám a Levelek Ivo Dzsimáról a harcokat mégis japán szemszögből mutatja be.

Clint Eastwood 27. rendezése egyfajta filmtörténeti kuriózum, hiszen a Csendes-óceáni hadszintéren Ivo Dzsima apró szigetéért vívott véres csatát egyszerre forgatta le két külön filmben. Alig pár hét különbséggel mutatták be 2006 elején a harcokat az amerikai szemszögből láttató A dicsőség zászlajat és a japán felet megszólaltató Levelek Ivo Dzsimárólt, és meglepő módon az utóbbi a sokkal jobb és eredetibb darab.

1945 elején már mindenki tudta, hogy Japán elveszítette a háborút, a kérdés csak az volt, meddig tart még a felesleges öldöklés és hány ember – barát, ellenség és civil – életét követeli még. Az amerikai hadsereg már közel járt Japánhoz, és Ivo Dzsima apró vulkáni szigetére azért volt szükségük, hogy repülőgépek az anyaországot bombázhassák. A sziget védelmével a világlátott, művelt Kuribayashi tábornokot bízzák meg, akinek nem csak a partraszálló ellenséggel, de saját fanatikus, embereik életét a hírhedt banzáj támadások során feleslegesen eldobó tisztjeivel is meg kell küzdenie, miközben tudja, hogy semmi esélye a győzelemre vagy a túlélésre. A legtöbb, amit elérhet, hogy időt nyer és minél több amerikai visz magával a sírba.

Clint Eastwood itt mindent jól csinált – ami A dicsőség zászlajáról nem mondható el, bár az is vállalható darab. Hű marad a valósághoz, és a csatát pontosan, érdekfeszítően és részlehajlás nélkül mutatja be, felsorakoztatva a japán oldal legfontosabb parancsnokait, miközben a közlegényekről sem feledkezik el. Nem akart dokumentumfilmet készíteni, de egy fontos részeltet sem hagyott ki, miközben hús-vér karakterekkel dolgozott, akik közül a legizgalmasabb maga Kuribayashi tábornok, akit a külföldön legismertebb japán színész, Ken Watanabe kelt életre.

Bár a film zömét az eredeti helyszínhez nagyban hasonló Hawaii partvidéken vették fel, bizonyos részeket a ma már emlékhelynek tekintett, idegeneknek nem látogatható Ivo Dzsimán vettek fel, ahol még mindig mintegy tízezer japán katona holtteste hever felrobbantott bunkerekben vagy lezárt barlangokban.