Kevin MacDonald rendező (Az utolsó skót király) legújabb filmje egy a napjainkban kitörő harmadik világháború fiktív közegébe helyezett szerelmi dráma és egyben egy elkényeztetett amerikai tini felnőtté válásának története. Leegyszerűsítve.
Nukleáris bombát robbantanak terroristák Londonban. Nem sokkal később leáll az áramszolgáltatás, a vezetékes vizet megfertőzik a terroristák, és az országban hadiállapotot hirdetnek. A háború kegyetlensége mégis csak a felnőttek zavaros játékának tűnik Daisy (Saoirse Ronan) és (mostoha)unokatestvérei számára egészen addig, amíg a honvédő katonák szét nem szakítják a családot.
A Majd újra lesz nyár ezzel a különös közeggel érthető módon azonnal megnyeri a párhuzamos világok, a ’mi lenne ha’ történetek rajongóit, holott ez csak a film egyik, és nem is a leghangsúlyosabb vonala. Az ilyen típusú történeteket az alkotók és a nézők is azért szeretik, mert nagyon jó módját kínálják az aktuális társadalmi problémák kivesézésére (lásd: District 9). Szólhatna arról is Kevin MacDonald mozija, hogy miként élné túl egy átlagos mai, elkényeztetett New York-i tini a világháborút, de nem ezt teszi, ilyen szempontból hű marad az eredeti könyvhöz.
Merthogy a Majd újra lesz nyár Meg Rosoff 2004-es művének adaptációja, ami sokkal inkább egy romantikus felnövés-történet, mint háborús sci-fi. Daisy nagyvárosi attitűdje és ahhoz kapcsolódó arroganciája még azelőtt feloldódik a vidéki tanya és a nagycsalád életének örömeiben, mielőtt a harcok elérnék őt és unokatestvéreit. A történetben kifejezetten nagy hangsúlyt kap a gyerekek által szülők és fegyelem nélkül megélt, természetközeli, nyári szabadság életérzése. Idén ez a téma visszaköszön még egyszer a mozikban A nyár királyai kapcsán, ahol három tizenéves fiú – ugyan saját döntésük folytán – kivonul a társadalomból (magyar bemutató: október 31.).
A szülőmentes környezet kiváló lehetőséget teremt arra, hogy az unokatestvérek, Daisy és Edmond (George MacKay) egymásba szeressenek. Kevin MacDonald rendező nem meri teljes mértékben felvállalni, hogy szerelmes főhősei vérrokonok, a bizonytalansággal pedig megfosztja a nézőt egy nagyon különös aspektustól (ráadásul ezzel logikai hibát is vét).
A szerelmesek szétszakítása a film egyik legerősebb jelenete. Ezt követően kezdődik a tényleges háborús dráma számos akciójelenettel. A szétszakított testvérek vándorlása az idei Titanic-díjas Lore jeleneteit idézi, bár olyan feszültséget sajnos sosem képes produkálni, mint az eggyel korábbi, valóban megtörtént világháború után játszódó német film. Az akciójelenetek egy része pedig annak ellenére is igen gyenge és kiszámítható, hogy Franz Lustig operatőr igazán kiváló munkát végzett.
A háború kegyetlen mivoltához viszont hű maradt a rendező. Tényleg rengeteg halált látunk a film második felében. Látszik, hogy a Majd újra lesz nyár nem Hollywoodban készült: itt gyerekek, sőt főszereplő gyerekek belehalnak a háborúba, aminek nyomasztó kegyetlensége fokozatosan egyre több jelenetet kap, míg végül a bőrünk alatt is érezzük a mindent elpusztító jelenlétét.
A fenti sorokból is látszik, mennyire összetett darab a Majd újra lesz nyár. Ez egyébként az egyik legnagyobb hibája is, hiszen annyi szerteágazó műfajokat gyúr össze, hogy az szinte elképzelhetetlen. Háborús, fikciós, akciófilmes, gyerekek felnövéséről szóló romantikus dráma. Ebből gyakorlatilag lehetetlen lett volna egy működőképes mozit létrehozni, az igazi baj mégsem ez, hanem a főszereplő karaktere.
Óriásit hibáztak azzal a forgatókönyvírók, hogy Daisyt egy ennyire idegesítő figuraként állították be. Nehezen tudok elképzelni bárkit is, aki szívből szurkolna a lány életben maradásáért. Mindez azért is megbocsáthatatlan, mert az alapanyagul szóló könyvben Daisy egy frusztrált, bizonytalan, elkényeztetett, ugyanakkor szeretetéhes, humoros, gyorsan megszerethető karakter. Ezzel pedig az egész koncepció elromlott, hiszen hiába érdekes minden részlet, ha pont a főszereplő elviselhetetlen.
