Hétfő: Tűzparancs

A '80-as és a '90-es években még nem a passzosruhás képregényfigurák uralták a mozikat, mint manapság, hanem a keménytökű, mogorva arcú akcióhősök. A műfaj két nagyágyúja egyértelműen Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone voltak, de azért a másodvonalbeli tesztoszteronhuszárok között is akadtak bőven közönségkedvencek. Ilyen volt például Kurt Russell és Steven Seagal, akik pont 20 éve szerepeltek együtt a Tűzparancsban.

A film forgatókönyvét a Predátor két atyja, Jim és John Thomas írták, a rendező pedig Stuart Baird volt, akinek a neve valószínűleg senkinek nem mond semmit. Pedig ő volt többek között a Halálos fegyver 1-2, a Die Hard 2, a Pusztító, Az utolsó cserkész és a Maverick vágója (később pedig a Casino Royale-é és a Skyfallé is). A Tűzparancs semmivel sem rosszabb, mint a korszak többi akciófilmje: Kurt Russell és Steven Seagal egy elit kommandóscsapat tagjai, akiknek az a feladatuk, hogy megakadályozzák egy ideggázbombákkal telepakolt utasszállító repülő Washingtonba csapódását, akár azon az áron is, hogy végeznek a gépen sikoltozó Halle Berryvel és 399 másik utassal. De ehelyett inkább a nehezebb utat választják, és egy lopakodóval az utasszállítóhoz csatlakozva megpróbálják még a levegőben hatástalanítani a bombákat.

Kedd: Kommandó

A Kommandó egyértelműen a '80-as években divatos egyszemélyes hadsereges mozifilmek legjobbja, és egyben a műfaj legviccesebb paródiája is. A 48 óra (később pedig a Die Hard 1-2, a Menekülő ember és a Dredd bíró) forgatókönyvírója, Steven E. de Souza bámulatos könnyedséggel pakolta egymás mellé a legröhejesebb akciófilmes kliséket, a gonosz dél-amerikai diktátortól és annak balfék hadseregétől kezdve a világtól távol, remeteként élő izomkolosszusig, aki természetesen azonnal fegyvert ragad, ha a világ (vagyis Amerika) ezt kívánja tőle.

A Kommandó bárhányszor újranézhető, igazi '80-as évekbeli klasszikus, Schwarzenegger legbüntetőbb egysorosaival (lásd: „Ereszd ki a gőzt, Bennett!”). Sajnos a rendező, Mark L. Lester az 1991-es Leszámolás Kis-Tokióban után végérvényesen lesüllyedt a B-kategóriás filmesek szintjére, és a mai napig ontja a gagyi produkciókat, olyan sztárok főszereplésével, mint Mark Dacascos (Kommandóbázis 1-2.) vagy Hulk Hogan lánya (Sand Sharks).

Szerda: Szupercella

Íme az akciófilm, amit 2013 helyett 1993-ban kellett volna leforgatni, amikor még Schwarzenegger és Stallone is a karrierje csúcsán volt. Sajnos pont ez volt az, ami miatt Andy Vajna meg a többi producer külön-külön foglalkoztatta a két pénztermelő nagyágyút, akik egyébként is ha csak tehették, cikizték egymást ekkoriban. Az Ikrekben Arnold csak legyint a Rambo plakátját nézegetve Stallone izmain, Az utolsó akcióhősben pedig azon viccelődik, hogy Stallone élete legjobb alakítását nyújtotta az alternatív világban leforgatott Terminator 2-ben. Válaszul a Pusztítóban Sly a Schwarzenegger Elnöki Könyvtárat emlegeti, arra utalva, hogy Arnoldból osztrákként sosem lehet amerikai elnök.

Szerencsére az ezredfordulóra kibékült egymással az addig folyton csak rivalizáló sztár, és Schwarzenegger kormányzósága után nekiálltak végre beteljesíteni a rajongóik régi vágyát: közösen szerepeltek olyan akciófilmekben, amilyeneket évtizedekkel korábban futószalagon ontottak. A Szupercella is egy ilyen, paródiába hajló marhaság: egy gólemtermetű biztonsági szakértő (Stallone) önként beviteti magát a világ legbiztonságosabb szuperbörtönébe, hogy az izomagyú rabtársa (Schwarzenegger) segítségével megmutathassa, sok poénkodás és lövöldözés után igenis meg lehet szökni onnan. Kell ennél több ahhoz, hogy visszarepüljünk a VHS-korszakba? Ugye, hogy nem!

Csütörtök: The Expendables 2 - A feláldozhatók 2

Sylvester Stallone! Arnold Schwarzeneger! Bruce Willis! Dolph Lundgren! Jean-Claude Van Damme! Chuck Norris! Jet Li! Jason Statham! Annyi akciósztár szerepelt az Expendables 2-ben, hogy könnybe lábad a szemem már a felsorolástól is, hiszen mindenki ezeknek az ikonoknak a filmjeit nézte a moziban, a tévében és persze másolt videókazettán a '80-as és a '90-es években!

A nosztalgiatrilógia második felvonása nálam a sorozat legjobbja lett! A nyugdíjas akciósztárok önfeledt mókázása mellett leginkább amiatt, mert Van Damme óriási forma a James Bond-filmeket idéző főgonoszként, Chuck Norris pedig nagyon vicces, ahogy benyög egy Chuck Norris-viccet. És hogy mi ehhez a keretsztori? Egy nagy marhaság: a késével vagánykodó Van Damme Bulgáriában akarja rátenni az enyves kezét a szovjetek ottfelejtett plutónium-készletére, de a zsoldosvezér Stallone természetesen nem hagyhatja ezt, és megint maga köré gyűjti a kis csapatát. Mindenkinek jut pár ütős beszólás, és az összes kedvencünknek van egy-két emlékezetes jelenete - nagy kár, hogy ezt a bravúrt Stallone már nem tudta megismételni az Expendables 3 forgatókönyvében.

Péntek: Vörös zsaru

Arnold Schwarzenegger és James Belushi kortalan klasszikus zsarufilmjét is elcsíphetjük ezen a héten a tévében. A vörös zsaru ráadásul nekünk, magyaroknak különösen kedves produkció, hiszen Andy Vajna jóvoltából részben budapesti helyszíneken készült. Így például számunkra külön vicces az, hogy a film elején a Koncz Gábor vezette orosz maffia Növényi Norbert műlábába rejtette a kokaint!

A film írója és rendezője egy igazi hollywoodi veterán, Walter Hill volt, aki hat évvel a Vörös zsaru előtt, a 48 órában már tökélyre fejlesztette a két totálisan ellentétes jellemű főhős közös nyomozását. A Vörös zsaru bizonyos szempontból több egy szovjet óriás és egy kopaszodó amerikai hekus poénsorozatánál, akik kénytelenek együtt dolgozni, hogy felgöngyölíthessék az orosz maffiaügyek Chicagóig érő szálát. Ez már a glasznoszty és a peresztrojka jegyében készült akciófilm, akárcsak a '80-as évek Bond-filmjei Roger Moore-ral, ahol már nem az oroszok voltak a nagy ellenfél. Ráadásul mivel a Vörös zsaru a Keletről Nyugatra igyekvő Magyarországon forgott, utólag nem nehéz belelátni a rendszerváltás előszelét.