Az emberi léptékű filmbohózat hetvenéves koronázatlan királya a francia Francis Veber, akiknek nevét ritkán tudatosítjuk magunkban.
Pedig pályája kezdetén ő vetette papírra Pierre Richard szórakoztató idétlenkedéseit (Magas szőke férfi felemás cipőben, A maga szőke férfi visszatér), ő írta az Őrült nők ketrece 1-2. című - türelemre (toleranciára) is intő - komédiákat. Immáron, mint rendező-író megteremtette a mogorva és a nyegle vesztes kettősét - Richard és Gérard Depardieu: Balfácán, Balekok, Négybalkezes -, de Veber scriptje alapján születtek a Kémek a lokálban, a Haver, haver, a Montreali bankrablás és az Apám, a hős című vígjátékok is. Fél tucat filmjét forgatták újra Hollywoodban (például és ugyebár: Madárketrec). Manapság sem pihen a babérjain: Dilisek vacsorája (saját, nagysikerű színdarabja nyomán), Addig jár a korsó a kútra, Pofa be!
Titka a báj, és hogy a kiinduló szituációt nem bonyolítja túl, "engedi", hogy az idővel önmaga tekeredjen össze-vissza. Ebben az esetben egy rossz időben elkattant felvétel az origó, történik ugyanis, hogy a többnyire szerencsétlen és jellegtelen és szerelmetes természetű - a szépséges Émilie-be (Virginie Ledoyen) - François Pignon (Gad Elmaleh) akkor oldja ki a rekeszzárt a fotómasináján, amikor annak objektívje előtt veszekszik a multicég vezetője, Pierre Levasseur (Daniel Auteui) és szeretője, a menő topmodell, Elena (Alice Taglioni). Nyilván a felvétel ebben a formájában nem kerülhet Levasseurné (Kristin Scott Thomas) kezeibe, Pierre tehát azt hazudja, hogy a képen a modell Pignon barátnője, és bizonyságul jól össze is költözteti őket.
Az események, ahogy ilyenkor szokás, és Vebertől elvárhatjuk, felgyorsulnak, persze nem elviselhetetlen tempóra. A szerepeiket láthatóan élvező színészek vidám játéka mellett a finom humánum árad a filmből, olyan komédiával akad dolgunk, amelyből hiányoznak a vulgáris testi-funkciós viccek, és lehetséges, hogy ódivatú, de lelket melengető.
