Amikor Michael Keaton elfogadta a szerepet, utánajárt az igazi Walter Robinsonnak, és megtudta, hogy valójában nagyon közel laknak egymáshoz, Megnézett számos videófelvételt és interjút a férfival, mielőtt találkoztak volna, és képes volt olyan tökéletesen utánozni őt, hogy a másik férfi egészen megijedt tőle, és később ezt mondta: „Ellopták az egyéniségemet. Ha Michael Keaton kirabolna egy bankot, engem vinnének el bilincsben. A színész ezután még napokat töltött együtt Robinsonnal, hogy minél jobban kitanulja annak egyéni reakcióit, modorosságait. Keaton a legjobban a jellegzetes bostoni akcentustól tartott, de kiderült, hogy bár az újságíró egész életében a városban élt, nem beszélt igazán erős akcentussal, ám ha olyanokkal társalog, akiknek érezhető akcentusa van, akkor ő is önkéntelenül előveszi a bostoni kiejtését. Ezért is emlegetik olyan gyakran, hogy ki hová valósi a filmben.

 
 Az NPR csatorna Fresh Air című műsorában Tom McCarthy rendező elárulta, hogy a Boston Globe egész szerkesztőségét meg kellett építeniük élethű díszletként régi fényképek és beszámolók alapján. Ezt a díszletet aztán megmutatták azoknak az igazi újságíróknak, akiknek a történetét a Spotlight elmeséli, ők pedig úgy érezhették magukat, mint a gyerekek a vásárban. Mindenki leült a „saját” helyére, és volt, aki el is kezdte rendezgetni az asztalát – hiszen volt, ahová személyes tárgyakat, kabalákat, családi fotókat tettek ki. Ehhez persze kellett az újság teljes körű együttműködése is, de persze a film nekik is óriási publicitást jelent.

A Spotlight - Egy nyomozás részletei forgatókönyve szerepelt a 2013-as „Feketelistán”, ahol összegyűjtik az adott év legjobb meg nem filmesített szkriptjeit. 

A főcím és a stáblista betűtípusa a Miller, ezt a betűt használja a Boston Globe a legtöbbször a nyomtatott verziójában. 

Tom McCarthy az alábbi filmeket nevezte meg a rá legnagyobb hatással lévő alkotásokként a Spotlight elkészítése során: Frost/Nixon (2008), A híradó sztárjai (1987), Hálózat (1976), Az elnök emberei (1976), Gyilkos mezők (1984), A bennfentes (1999), Aranypolgár (1941), A nagy karnevál (1951), JFK - A nyitott dosszié (1991) , Az ítélet (1982) és a Jó estét, jó szerencsét! (2005) – az utóbbiban a rendező ráadásul még egy kisebb szerepet is eljátszott, de nagy általánosságban Sidney Lumet rendezői stílusa volt rá a legnagyobb hatással.

Mark Ruffalo arról beszélt egy interjúban – és ez a filmben is elhangzik -, hogy a Boston Globe riporterei, akik az egyház szennyesét végül kiteregették, valamennyien római katolikusok voltak, és ettől a történet még hitelesebb. 

A filmben jól kivehető a munkamegosztás a szereplők tollainak színét követve: a „mezei” újságírók kék tollat használnak, a felettesük feketét, a szerkesztő pedig pirosat. 

Amikor az igazi Walter Robinson ellátogatott a forgatásra, rendkívüli módon meghatotta, amikor látta, ahogy az őt játszó Michael Keaton az egykori íróasztala pontos másolatánál ül, és akárcsak ő, szintén két ujjal gépel, miközben hunyorítva nézi a már régiségnek számító 2001-es Globe komputer képernyőjét. Az asztalon ráadásul ott volt Robinson lányának, Jessicának a bekeretezett képe, mellette pedig Keaton fotója filmbeli feleségével, Elena Wohllal, aki Robinson feleségét, Barbarát játszotta. 

A film bemutatásakor az eredeti Spotlight csapatból már csak a Mark Ruffalo által alakított Michael Rezendes foglalkozott továbbra is tényfeltáró újságírással - a szerepet egyébként eredetileg Matt Damonnak szánták, de ő nem ért rá. Amikor a színész először találkozott az újságíróval annak otthonában, jegyzettömböt vitt magával és az iPhone-ját, hogy felvegye Rezendes hangját, hogy aztán élethűen visszaadhassa azt, sőt, arra is megkérte Rezendest, hogy egy kicsit ordibáljon – ezt aztán a színész fel is használta a film érzelmi csúcspontjaként szolgáló jelenetben. Michael Rezendes, aki a színész kérésére a forgatáson is gyakran jelen volt, közösen olvasva a szövegkönyvet, mindezen nem feltétlen hatódott meg, de jól szórakozott: „Azt nézni, hogy Mark Ruffalo eljátszik öt hónapot az életemből, olyan, mintha a vidámparkban a tükörteremben állva nézném magamat." 

Michael Keaton többször is megnézte Jason Robards alakítását Az elnök embereiben (1976), hogy arra alapozza a saját játékát. 

A Boston Globe új főszerkesztőjét alakító Liev Schreiber korábban a Ray Donovan (2013) című sorozat címszerepét játszotta el, és a történet során kiderül, hogy mind a főszereplőt, mind öccsét gyerekkorában egy bostoni pap molesztálta, és mindkét karakter az ebben a filmben is ábrázolt, SNAP nevű önsegítő szervezet tagja volt. Így érnek körbe a dolgok.

Sokak szerint furcsa, hogy a filmben már rögtön a 2011. szeptember 11. merénylet után a 9/11 kifejezést használják a szereplők, pedig már két nappal a katasztrófa után használták a legnagyobb újságok, például a New York Times címlapján, vagyis nem hibáról van szó. 

Margot Robbie volt az első jelölt Sacha Pfeiffer szerepére, ám Robbie kimerültségre hivatkozva nemet mondott – ezután Amy Adams és Michelle Williams is felkérést kapott, és csak ezután fordultak Rachel McAdamshez, aki el is játszotta a karaktert, és Oscarra jelölték érte a legjobb mellékszereplő kategóriában. 

Ez már a második olyan film, amiben Michael Keaton újságírót alakít: az első az 1994-es Lapzárta volt – elég sok idő telt el a kettő között. 

Azért van pár pontatlanság is a filmben: a nyitójelenetben, ami 1976-ban játszódik, több, valamivel később gyártott autó is látszódik, például egy Ford Granada, ami 1978-ban jelent meg, a jelenet végén a városkép felismerhetően nem Boston, hanem Toronto – már aki jól ismeri a két város látképét.

Mark Ruffalo a második olyan színész, akit egy portugál karakter eljátszásáért jelölnek Oscar –díjra – a filmben ki is derül, hogy Michael Rezendes portugál származású. Ez első ilyen színész Spencer Tracy, aki egy Manuel nevű figurát játszott el az 1937-es A bátrak kapitányában, és meg is kapta a díjat a legjobb színészként. Ez szerencsét hozhat Ruffalónak – igaz, ő mellékszereplőként jelölt.

Tom McCarthy rendező, aki korábban sokat színészkedett, maga is játszott oknyomozó újságírót az HBO Drót (2002) című, nagy sikerű sorozatában.