„Üdvözöljük! Személyes közreműködésével és online jelenlétével most Ön is hozzájárulhat a jövő mesterséges intelligenciájának megalkotásához.”
„A keresőmotorjának köszönhetően piacvezető, technológiai innovációival paradigmaváltó BlueBook alapítója és vizionárius vezérigazgatója szívből köszönti Önt exkluzív kutatólaboratóriumában. Miután kiváltotta személyre szóló fényképes belépőkártyáját, helyezze kényelembe magát a szobában, melyet kifejezetten az Ön kényelmére szabtunk. Az ergonomikus, egyben futurisztikus, meleg fa és hűvös fém nászából táplálkozó belsőépítészeti designnal a természet és a mesterséges, ember alkotta világ fúzióját kívántuk kifejezésre juttatni.
Létesítményünk tükröződő felületeivel – az itt folyó kutatások metaforájaként – az önmagával szembenéző, a teremtett világot saját képmására formáló Ember előtt szeretnénk tisztelegni. Ebben a szemléletformáló ontológiai és technológiai reflexióban az Ön segítségére is számítunk, hogy együtt léphessünk át az emberiség új korszakába vezető kapun. Feladata annyi – természetesen amennyiben szigorú, mindenre kiterjedő titoktartási nyilatkozatunkat aláírja –, hogy legfrissebb fejlesztésünkön élőben végezze el a Turing-tesztet, a mesterséges intelligenciákhoz fűződő legalapvetőbb próbatételt.”
Mintha a Caleb és a robigyárat látnánk. Tejfeles szájú programozónk aranyjegyet nyer, amely belépést biztosít egy mindenki elől elzárt univerzumba. A nem mindennapi lehetőséget felszínesen vizsgálva hamar a fent leírt PR-szöveg csábító, kiválasztottság tudatot erősítő álomvilágában, egy meseszép robottal szemben ücsörögve találhatjuk magunkat. Ava-val – mert a robotnak bizony neve is van – kell beszélgetésekbe bonyolódnunk, hogy igazoljuk Nathan, a fényűző remetelétbe vonult zseni legújabb teremtményét, forradalmi mesterséges intelligenciáját. Viszont miként a csokigyárban, az Ex Machinában is felsejlenek a látszat hazugságai, egy istenkomplexusba belecsavarodott elme törésvonalai. És a páncélba zárt szellem is kiszabadul.
Oscar Isaac Nathanje az utóbbi idők egyik legjobb őrült tudós alakítása: excentrikus magánszámai, a mindenható alkotás nyomasztó terhe elől nagyon is emberi önpusztításba menekülő karaktere igazán a Domhnall Gleeson által megformált Caleb ártatlanságának, s kettejük gondolatébresztő dialógusainak tükrében rajzolódik ki. Caleb, Ava-val lebonyolított „interjúi” közben – ez a hét session tagolja napi epizódokra az egy hét leforgása alatt játszódó filmet – bonyolult manipulációs háló szövődik omnipotens, mindent szemmel tartó teremtő és szobafogságra ítélt teremtmény (apa és lánya), házigazda és vendég (főnök és alkalmazott, zseni és középszer) között. A szökést tervező „fiatalok” (ember és robot) pedig replikáns szerelembe esnek, és összefognak az autoriter hatalom ellen. Vagy mégsem?
Garland debütáló hard sci-fije intim, interperszonális kamarajátszmára invitál, korlátozott információadagolásával, határterületen tartózkodó szereplőtriójával (és a néma szobalánnyal) viszont folyamatosan változtatja a befogadói azonosulást. Előbb az isteni létet kísértő Nathan kísérletei vesznek beteges szexpinokkió fordulatot, később Caleb is meghasonlik önmagával, az öntudatra ébredő Ava pedig „csak” élni akar. Meg akarja őrizni a lelkét, és emberré akar válni. Mindenáron. A sors bizarr iróniája, hogy épp a másik manipulálásának a képessége teszi végül emberré; a kísérletet pedig tragikus sikerré.
Mindeközben, jelenünkre reflektálva, Garland hideglelős konzekvenciákat von le adatgyűjtő rendszerekről, számítógép-, internetfüggésről, életünk egyesekké és nullákká való transzformálásáról. Az Ex Machina lírai, hűvös, de végtelenül puha és elegáns képeit (például a wetware agy bemutatásról, a tükrök mögött rejlő felfedezésről, vagy Ava „emberré öltözéséről”) nehezen feledhetem, ahogy a szükségszerűen elszabaduló, westworldiánus erőszak is csontig hatol, épp hűvös szenvtelensége és a gyönyörűen megkomponált hangkulissza révén. A Geoff “Portishead” Barrow-Ben Salisbury által szerzett, éteri filmzenében örömteli bólogatással fedeztem fel a Harmadik típusú találkozások legendás futamának ismerős hangjait (újabb frontier film), Alicia Vikander Ava-jának pedig minden apró mozdulatát lenyűgözve figyeltem.
Szomorú, hogy Vikander finomra hangolt alakítása és Garland kitűnő rendezői debütálása nem juthat el itthon a széles körű mozipremierig.
