Elvileg tényleg védhetetlen, hogy mért készít valaki Tony Scott stílusában és egyik kedvenc színészével maga egy akciófilmet, ha csak nem egy őrült rajongó az illető. De azért csak kikerekedett az egészből egy pofás kis kémjátszma.
Ki a kém?
James Bondon szocializálódott nézőként természetesen mi már csak úgy képzeljük el a titkosügynökök életét, hogy nap mint nap bevetésen vannak, atombombát gyártó gonosz kis kopasz emberekkel meg vasfogú dromedárokkal hadakoznak repülőből kiugorva és az utolsó, amire gondolnánk, hogy tökegyedül ülnek egy irodában valahol az ismert világnak egy igen távoli csücskében, néha felveszik a telefont, egyébként egy teniszlabdát dobálnak a falhoz napestig. Pedig végül is logikus, a kémkedésre kiállított OKJ-bizonyítvány megszerzésének másnapján mégsem dobhatják le az embert az ellenséges vonalak mögé. Márpedig Matt még igen zöldfülű, állomáshelye Dél-Afrika, éppenséggel van barátnője (aki úgy tudja, egy kórházban dolgozik) és a nap is süt, de mégsem ezért jelentkezett a CIA-hoz. Tiszta szerencse, hogy az amerikai hírszerzés egyik legkedvesebb ellensége, a kémszervezetek Iskarióti Júdása, az élő legenda Tobin Frost épp Johannesburgban sétál be az USA nagykövetségére, hogy feladja magát. Igaz, teszi mindezt némi golyózápor elől menekülve. Matt tehát tátja a száját, mint egyszeri tinivígjáték-színész, aki egy Oscar-díjas akciósztár mellett találja magát, míg amaz olyan hűvösen szórja a bonmot-kat, ahogy azt egy klasszikus értelemben vett szuperkémtől el is várja az ember. A továbbiakban ők ketten menekülőre kénytelenek fogni, de hogy ki elől, az ugye nem teljesen világos.
Hova sietsz?
[img id=352371 instance=1 align=left img]Van a modernkori akciófilmeknek egy rákfenéje, ami körülbelül olyan, mint hogy a 3D-s vetítések is sötétek, vagyis olyasmi, amit talán mindenki észlel, csak nem nagyon mondja, mert fél hogy hülyének nézik. Hiszen ez a modernitás maga, ez a technológia jelenlegi csúcsa, nemde. Akciófilmeknél ez az epilepsziás módjára rángatózó kézikamera. Anno jóval kevesebb beállításon belül ugrabugráltak a felek a haddelhadd közben, illetve a feszültség tetőfokára hágásához elegendő volt látni, ahogy füstölgő kerekekkel közlekedik hőseink nyomában egy autó, amelynek ablakából egy fegyvernek látszó tárgy mered ki. De aztán előbb felnőtt az MTV-generáció, a snittek rövidültek, hozzászoktunk, hogy az agyunk egyre több és több képi információt dolgozzon fel egységnyi idő alatt, mert amazt már tényleg eluntuk kissé, és mindez azóta csak fokozódott. Na most én aztán nem vagyok egy "bezzeg régen"-típus, de azt hiszem a Védhetetlen megtekintése után merjük kimondani, hogy 2012-re átestünk a ló túloldalára. Itt már akkor is jobbra-balra ráng a kép, ha a szereplők épp ülnek a földön és meg se moccannak. Érzékelhető, mint a bevágott kockányi kólareklám, csak nem látható. És moziban ez nem előny.
Deja Vu
Lehet persze ezzel mértékletesen is bánni és akkor mindenki örül, mintha karácsony volna, Tony Scott például általában képes úgy igazi, jó értelemben vett kommersz akciókat gyártani, hogy a szája tátva marad a nézőnek. Valószínűleg ezért is nyúlta le egy az egyben az ő stílusjegyeit az ifjúnak mondható Daniel Espinosa, aki a skandináv krimik és thrillerek nyitotta ajtón slisszolt be Hollywoodba. A Védhetetlenben a Scottnál megszokott radikális szűrőzés, az erős kontraszt határozza meg a képet, valamint ugye maga Denzel Washington, aki összeszámolni is nehéz, hányszor szerepelt említett rendező keze alatt. De nincs ezzel baj, az ember attól tanuljon, akinek stílusa hozzá közel áll. És egyébként bármilyen furcsa, ez esetben még a történetben sincs különösebb kivetnivaló, ami egy ennyire lestrapált zsáner esetében tulajdonképpen már önmagában teljesítmény. Persze, hogy lehet következtetni, hogy azt ne mondjam, konspirálni, de szépen ki vannak találva a törésvonalak, a karakterek gyengéi és erősségei, szóval nem kell tőle tartani.
Kinek ajánljuk?
- Tony Scott stílusát kedvelőknek.
- Akiknek a mozi veleje az autósüldözés.
- Facér fickóknak, gyúrósoknak, militarysoknak.
Kinek nem?
- Szédülősöknek.
- Akiket nem dob már fel ez a túljátszott keménykedés.
- Aki mégis inkább maradna a Sean Connery-féle James Bond-filmeknél.
6/10
