A Láthatatlan intő példa lehetett volna Doug Liman rendező számára (Nyomás!, A Bourne-rejtély, Mr. és Mrs. Smith), hogy David S. Goyer forgatókönyvíró (Penge-trilógia, Batman: Kezdődik!) bizony sajnos ilyet is "tud". S ezen az olyan scriptdoktor sem tud segíteni, mint Jim Uhls, aki - amúgy - a Harcosok klubját írta.
Pedig a teleportálós alapötlet sokat ígért. Miszerint Davey (kezdetben: Max Thieriot, később: Hayden Christensen) akkor tapasztalja meg, micsoda ritka adománnyal áldotta meg a jó ég, amikor majdnem egy jeges folyóba fullad: képes bárhol máshol teremni. A rutin és az évek bejáratottá teszik a térváltásban, aminek gazdagságát is köszönheti - igen, bankot kopaszított -, illetve aztán az ellenségeit, mert mint kiderült, már a középkor óta fenekednek egymásra a hipervándorok és az úgynevezett palladinok - modernkori vezetőjük: Samuel L. Jackson -, akik szerint "bárhol-termésre" kizárólag az isten lehet képes, az csupán a teremtő jogosultsága. A küzdelemben David társra talál középiskolai szerelmében (tinédzseren: AnnaSophia Robb, huszonévesen: Rachel Bilson) és egy vándorkollégában (Jamie Bell).
A mester (Jackson) és a padawan (Christensen) újbóli találkozása semmi izgalmasat sem képes mondani a sci-fire olyannyira kiéhezett (magyar) közönségnek. Néha olyan érzésünk támadt, mintha az alkotók (a rendező és írói) direkt szabotálni akarták volna azt, hogy valami figyelemre méltó, vagy egyáltalán: nézésre érdemes szülessen a film alapjául szolgáló könyvből. Jackson ismét - sokadszorra - eljátssza a laza gonoszt, és mivel nem semmisül meg, könnyen lehet, hogy beleszaladunk egy folytatásba, Christensen pedig azoknak a táborát erősíti, akik szerint nem színész, csak lentről-oldalról tud ugyanazzal a pimasz nézéssel fixírozni. Például lányokat. Mint ez esetben a teljesen jellegtelen Rachel Bilsont, akinek vonzó hátsóján és csinos pofiján kívül legközelebb többet (sokkal többet) kell mutatnia, mert különben átugrik rajta az idő - hamar és kegyetlenül. S ha már idő: egyedül annak örültünk igazán, hogy a nem túl eredeti, nem túl elkápráztató akciófelvételekkel - elvártuk volna, hogy legalább ez teljesítse az ingerküszöb-szintet - operáló mozi nem egészen másfél óra. Azért gáz, ha egy akció-sci-finek ez az egyetlen említésre érdemes pozitívuma... Hm?
