A humorérzék furcsa dolog. Vannak olyan dolgok, amiken mindenki nevet, van, amit csak egy csoport talál viccesnek, sőt, van, ami csak néhány ember számára nevetséges, másoknak kifejezetten sértő. A Másnaposoknak éppen ilyen, egyáltalán nem politikailag korrekt humora volt – mégis óriási sikert aratott. Amit most a második résszel igyekeznek meglovagolni.
A Másnaposok 2. pont ugyanazt nyújtja, mint az első rész. Bunkó, morbid, általában helyzetkomikumra kihegyezett poénja kétségtelenül betalálnak a tágtűrésű nézők rekeszizmaiba – de azért nem mondhatni valami finoman cizellált darabnak. Sztorit, motivációkat csak nyomokban tartalmaz – az is egy az egyben koppintása az első részben már megismertnek. Hőseink esküvőre készülnek, aztán egyszercsak valami fura, ismeretlen környezetben találják magukat, nem emlékeznek semmire, és lassan, elképesztően össze nem illő nyomokból alakítják ki az előző éjszaka képét, hogy megmentsék barátjukat. Csak ezúttal nem Las Vegas, hanem Bangkok nyeli el a társaságot, hogy aztán megrágva, összenyálazva és kiköpve adja őket vissza a hozzájuk tartozó hölgyeknek.
A szituációk, a szereplők és a poénok, sőt, ezúttal a fényképezés és a zeneválogatás alapján is, lehetne ez egy kiváló film is. Guy Ritchie képviseli azt a stílust és kategóriát, amibe egy kis megerőltetéssel a Másnaposok 2 is bekerülhetne. De ahhoz a színvonalhoz azért kevés egy ad hoc történet, meg néhány groteszkebb poén. Nem ártana például egy kis fricska, kritika sem a nézők vagy akár a társadalom felé – de láthatólag az alkotóknak a második résznél sem volt ez céljuk. Hogy mennyire nem, az mutatja, hogy bár ezúttal Thaiföldön, egy egészen más kultúrában, társadalomban játszódik, mégsincs semmi különbség a vegasi ámokfutáshoz képest – csak a közhelyszámba menő transzvesztiták számában… Nem használták ki az eltérő környezetben rejlő lehetőségeke (sem) – pedig ez azért adhatott volna egy kis pluszt a dologba.
Persze, lehet, hogy kár is ilyesmit várni egy "Hangover" című filmtől. Aki látta az előző részt, az pontosan tudja, mire számíthat, azt meg is kapja, ebben nincs hiba. Mert a maga bunkó módján tényleg vicces ez az óriási buli után bajba kerülős mozi, az unalmas, családi romkomok tengerében üdítő színfolt, amit még megismételni is érdemes. De ha minden ilyen szépen összejött, lehetett volna komolyabbra venni egy fokkal a dolgot – hiszen az igazán nagyok elmondhatják, hogy "A humorban nem ismerek tréfát!"...
