Ezt sem gondoltuk volna: egy jól kitalált és kivitelezett magyar időutazós film, egy önmagába visszaforduló és kicsavarodó krimi kerül a hazai mozikba. Éld túl a napot újra és újra, közben mentsd meg a lányt!
Magyar filmnél az ember mindig drukkol és kétkedik. Drukkol, hogy végre összejöjjön valami tényleg jó és emlékezetes a megannyi viszontagságon átesett, pár évnyi szünet után haló poraiból feltámadó magyar filmben, és kétkedik, mert megannyi jó ötlet bukott el a kivitelezésnél vagy azon, hogy túlbonyolították vagy éppen lebutították az egészet. Madarász Isti egészestés nagyjátékfilmje, a Hurok ugyan nem újítja meg a hazai filmgyártást, de megmutatja, hogy egyrészt létezik magyar műfaji film, jelen esetben időutazás mozi, másrészt azt szemlélteti, hogy megfelelő tapasztalattal és elszántsággal kevés pénzből is össze lehet hozni vállalható, szórakoztató és elég jól kinéző munkákat.
Miről is szól a film? Az illegális gyógyszerkészítmények csempészésével foglalkozó Ádám úgy dönt, hogy lehúzza főnökét, és lelép az aktuális szállítmánnyal, ami tragikus események láncolatát indítja el és ennek áldozatául esik terhes barátnője is. Azonban mikor már minden veszni látszik, a fiú váratlanul új esélyt kap, hogy helyrehozza maga körül a dolgokat. Aztán még egyet és még egyet. Hősünkből az újbóli nekifutások során áldozatból tanú, majd tettes és végül hős lesz, ahogy újra és újra meg kell küzdenie az egyre komplikáltabb akadályokkal, ahogy azt az időutázós zsáner szabályai megkövetelik, a filmnek magának pedig izgalmassá kell tennie az önismétlést, ami nehezebb feladat, mint gondolnánk. Madarász dolgozott már rendezőasszisztensként, forgatókönyvíróként, vágóként, színészként, sőt, zeneszerzőként is, és látszik, hogy a filmezés a kisujjában van. Jó tempót diktál, jól használja saját szűkös forrásait és színészeit is jól irányítja. A főszerepben Száraz Dénest (Jóban Rosszban) láthatjuk, aki jóval többet mutat magából, mint a tévében, a megmentésre váró lány pedig Martinovics Dorina (Társas játék) – ez fontos, de nem nagy szerep, és ő jól hozza – az elvetemült főnök pedig Anger Zsolt, akit mindig öröm nézni. A kukacoskodóbb, a műfajt alaposan ismerő nézők persze felfedezik majd a hol önmagát ismétlő, hol önmagából szétlágazó történet gyenge láncszemeit – mert van belőlük -, de teljesen korrekt, szépen fényképezett és jól összerakott darabról van szó.
