Ha valaki a cím alapján valami nagyon okos mélylélektani drámát vár, alaposan melléfog. Ha azonban tudja, hogy a rendező Jerry Zucker az a Jerry Zucker, aki elkövette például a Top Secret, Airplane, vagy a Csupasz pisztoly-sorozatot, biztos sejtése lehet afelől, mi vár rá a mozijegy megváltása után. Ahogyan az előzményekben tapasztalható volt, most sem lesz hiány az eszeveszett tempóban elővezetett eszét vesztett poénokban, agyon- és kifacsart komikus szituációkban, lehet ráedzeni a rekeszizmokra.
Jerry Zucker tehát úgy folytatja, ahogy elkezdte. Az Üldözési mánia esetében azonban nincs szó komolyabb szándékú filmek paródiájáról, annál inkább egy eléggé rég nem látott vígjátéki műfaj, az amolyan sokszereplős, üldözős, keresztül-kasul száguldozunk Amerikán típusú komédiák felelevenítése e mozi. Nagysikerű és közismert darabja a műfajnak az Ágyúgolyó futam-sorozat, Burt Reynolds, Roger Moore, Dean Martin, Sammy Davis Jr. és mások főszereplésével, készült a múlt század hetvenes éveiben. Sztárokban most sincs hiány. John Cleese, akit a Monthy Python-csapat oszlopos tagjaként szerettünk meg, alakítja Donald St.Claire-t, a gazdag és nagyhatalmú kaszinó-tulajdonost, aki tehetős törzsvendégei számára egy újszerű fogadási játékot szervez. Las Vegas-tól 1100 kilométerre, egy eldugott Új-Mexikói kisváros buszállomásának csomagmegőrzőjében elhelyez kétmillió dollárt, készpénzben. Egy kaszinóban pitiáner lúzerekben nincs hiány, könnyen összejön egy kis csapat, akik egymást nem kímélve, különféle közlekedési eszközökön, más-más útvonalon törnek az áhított nyeremény felé. Közben a törzsvendégek iszonyatos összegekben fogadnak, vajon melyik szerencsétlen flótás nyeri el a fődíjat. A versenyzők természetesen válogatottan lökött fazonok, mi nézők, mindannyiuknak egyformán szurkolunk. Pollini a gumiarcú olasz, aki narkolepsziában szenved, lépten-nyomon elalszik, Vera és Merrill, a hanyag anya és megtalált gyermeke, Templeton, a kőfejű futball-bíró, aki egy elhibázott ítélet folyományaként meztelenül kénytelen gyalogolni a sivatagban, a Pear család, akik rendes, törvénytisztelő zsidókként kénytelenek Hitler birodalmi Mercédeszén eredni a pénz után, az álnok Cody testvérek, akik egy házilag a nyelvbe helyezett piercing miatt kommunikációképtelenek, Nick, a görcsösen cinikusnak látszani akaró ügyvéd és Tracy, a szexis, ám ámokfutó hajlamokkal megáldott pilóta, mindannyian szeretni valóak, hát még hogy olyan kiváló komikusok alakítják őket, mint Rowan "Mr.Bean" Atkinson, Whoopi Goldberg, Cuba Gooding Jr., illetve a tévé-showkból ismert Jon Lovitz, vagy Dave Thomas. És nem szóltam még az epizódszerepekben feltűnő leszbikus motorosbandáról, egy hőlégballonozni kényszerülő tehénről, és egy csapat sipítozó Lucy-hasonmásról, hogy mást ne mondjak. Hat párhuzamosan futó fékevesztett száguldás, jól kitalált karakterek, eredeti, nevetséges szituációk, hajmeresztő technikai megoldások. Hogy aztán ki lesz a végső nyertes, majdnem tökéletesen mindegy, avagy mégse: mi leszünk azok, amennyiben nem utasítunk vissza 112 percnyi vigyorgást.
Mert ez vár ránk, ha megtekintjük ezt az új Zucker-opuszt, amely olyan, mint a többi. Habkönnyű, fel- és elszabadult, abszurd és komolytalan. És nézzük el a szentimentális befejezést, ha nem lenne a vége olyan, amilyen, rossz lenne. Így viszont jó.
