A Magyarországon tevékenykedő olasz Wallenberg, Giorgio Perlasca (1910-1992) nevét csak a nyolcvanas évek végén ismerte meg a világ. 1942-től egy olasz cég megbízottjaként szarvasmarhákkal kereskedett Budapesten. 1944. tavaszán, a német bevonulás után egy hónapig bujkált, majd a magyar hatóságok internálták. Először Kékesen, majd a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyban tartották fogva, ahonnan október 13-án jött Budapestre. Giorgio Perlasca 1944 őszén, miután spanyolországi kapcsolatainak köszönhetően bekerült a budapesti spanyol nagykövetségre, spanyol állampolgárságot kapott és keresztnevét Jorge-ra változtatta.
1944 telén, a nyilas rémuralom idején a spanyol nagykövetség munkatársának, később pedig spanyol konzulnak adva ki magát több mint ötezer magyar zsidó életét mentette meg. A követség védett házaiba menekített zsidókat védte, menleveleket és élelmet osztott, pályaudvarokról, nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket, a spanyol kormány nevében tárgyalt Budapesten németekkel és nyilasokkal. A budapesti zsidóság megmentése érdekében kapcsolatba lépett a Nemzetközi Vöröskereszttel, Angelo Rotta római követtel, Harald Fehler svájci ügyvivővel, a portugál Pongrácz gróffal, Carl Ivan Danielsson svéd miniszterrel és Raoul Wallenberggel. Megvesztegette Gera Józsefet, a nyilas párt egyik vezetőjét, s tárgyalt Vajna Ernő belügyminiszterrel. Kevesen tudták, hogy Perlascának valójában semmiféle spanyol megbízása nem volt. Azért cselekedhetett így, mert a nyilasok már nem ellenőrizhették legfobb állítását, hogy spanyol ügyvivő, hiszen a követség többi dolgozója addigra elhagyta Magyarország területét, s Madriddal akkortájt már teljesen megszakadt az összeköttetés.
Perlasca a feszabadulás után hazament családjához Olaszországba, s ismét marhakereskedőnek állt. A nyolcvanas évek végén aztán egy magyar házaspár, Láng Éva és Láng Pál, akik Perlasca embersége és bátorsága révén maradtak életben, kinyomozták, hol él és ki is volt tulajdonképpen. Padova mellett találtak rá, családja nem is tudott budapesti hőstetteiről. Nem kereste a népszerűséget, csendes életet élt. Ha a nem kutatták volna fel, titkát magával vitte volna a sírba. Miért kockáztatta egy olasz, aki korábban a fasiszta Franco tábornok oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban (még fiának is Franco a nevet adta) ismeretlen magyar zsidókért életét? Miért maradt Budapesten, mikor érvényes vízummal a zsebében távozhatott volna? Mikor megkérdezték, miért cselekedett így, egyszerű, mégis zavarba ejtő kérdéssel válaszolt: "Ön mit csinált volna a helyemben? Lehetőségem volt rá, és én megtettem."
42 évnyi hallgatás után, már öregen és betegen érte meg, hogy tetteit megismerje a világ. Budapesten is járt, azok fogadták, akik neki köszönhették az életüket. A film rendezője, Alberto Negrin (főbb filmjei: "Mussolini and I", Anthony Hopkins és Susan Sarandon főszereplésével, "Voyage of Terror" Burt Lancasterrel, "The Secret of the Sahara" Ben Kingsleyvel) elmondta, hogy a forgatás idején megismert olyan magyarokat, akik még ma is őrzik a Perlasca által kiadott menlevelet.
A forgatókönyvet Enrico Deaglio nálunk is megjelent "A jótett egyszerűsége" című könyve (Osiris, 1997) alapján Stefano Rulli és Sandro Petraglia írta. Korábban már készült egy dokumentumfilm Perlascáról az olasz televízió számára, mely többek közt a mostani játékfilm hazai producerének, Sipos Áronnak a munkája. Elsőként azonban Elek László 1989-ben megjelent, "Az olasz Wallenberg" című könyve számolt be róla. Perlascát Itália, Magyarország, Izrael, Spanyolország és az Egyesült Államok is kitüntette.
Alberto Negrin és stábja a kilenc hetes forgatás során főként eredeti, budapesti helyszíneken filmezett: például a New York-palotában, a Nyugati pályaudvaron, a Lőrinc pap téren, az Eötvös utcai Podmaniczky-palotában, a Vas utcai kórházban, a budai Várban és a Dohány utcai zsinagógában. Számos magyar színész alakít mellékszerepet a filmben: többek között Cserhalmi György (alakítását a "Corriere della Sera" külön kiemelte), Stohl András, Szacsvay László, Tordy Géza, Rudolf Péter, Garas Dezső és Ónodi Eszter. A forgatásra ellátogatott a főhős fia, Franco Perlasca is.
Az olasz-magyar-francia koprodukcióban készült filmből egy kétrészes televíziós változat is készült, mely az olasz tévében (RAI1) már a magyarországi bemutató előtt lement. Az olasz bemutatót nagy várakozás előzte meg, sokat foglalkozott vele a média, s közel 39%-os nézettsége elsöprő sikernek számított.
A címszerepet Luca Zingaretti kapta, aki Montalbano felügyelőként lett igazán népszerű az olasz tévénézők körében. Az ő alakítása menti meg a filmet attól, hogy a helyenként érzelgősre sikeredett forgatókönyv és a filmgyári futószalag a kevésbé emlékezetes holocaust-filmek közé száműzze. Zingaretti elsődleges érdeme, hogy nem játssza meg a nagy színészt. Külsőre kisember, tekintete azonban egy kiszámíthatatlan rögtönzőművészé, egy önzetlen emberé. Elsősorban nem azért cselekszik, mert politikai meggyőződés vezérli vagy tapasztalt szélhámos, hanem mert egyszerűen azt érzi, amit bárki érezhetett akkoriban, csak aztán mégsem volt képes rá, hiszen lebénította a rettenet s féltette saját vagy hozzátartozói életét, mert úgy érzi, itt valakinek valamit azonnal tennie kell.
