Az Edgar Wright-Simon Pegg-Nick Frost trió első közös alkotása egy zseniális zombi-paródia volt Haláli hullák hajnala címmel, ami hozzánk szégyenszemre csak DVD-n érkezett meg pár évvel ezelőtt. A srácok azzal a filmmel az angol nyelvterületeken kultsztárokká váltak, amit az is jelez, hogy első filmjük jórészt no name szereplőgárdája után második közös művükben, a Vaskabátokban már a brit színjátszás színe-java feltűnik, sőt még egy olyan nagy nevű rendező is bevállalt egy apró cameót a műben, mint A Gyűrűk Urás Peter Jackson. Ráadásként Edgar Wright rendező még olyan népszerű rajongókat is szerzett magának, mint amilyen Quentin Tarantino és Robert Rodriguez, akik felkérték őt, hogy a Grindhouse Amerikában futó változatához készítsen egy áltrailert (ha szerencsénk van, akkor Rodriguez Terrorbolygója előtt mi is megnézhetjük).
Tarantino rokonszenve nem véletlen, ugyanis a három angol srác ugyanúgy építi életművét, mint az amerikai mester. Hatalmas mennyiségű filmet néznek meg, majd feldolgozva azokat magukban az eddigi mozis élményeikből gyúrnak össze valami egyedi dolgot. Miután mindhárman lelkes akciófilmfogyasztók (Wright egy nyilatkozata szerint a Bad Boys 2 minden idők legkirályabb akciómozija), ezért adta magát az ötlet, hogy kedvenc amerikai mozijaik mintájára hozzanak össze egy sajátos kis action movie-t.
Már előző filmjükben is bizonyították, hogy hagyományos brit környezetbe helyezve egészen másképp működnek a hollywoodi sablonok, így tipikus kemény zsaru karakterüket nem nagyvárosi környezetbe, hanem egy első látásra csendesnek és békésnek tűnő vidéki falucskába helyezik át Londonból. Nicholas Angel azonban nem bír tétlenül a fenekén ülni, és a faluban egyre gyakoribb balesetek mögé egy olyan összeesküvést képzel (?), amit rajta kívül senki más nem hajlandó elfogadni.
Wright-ék erőssége abban rejlik, hogy szinte felfoghatatlan aprólékossággal dolgozzák ki vicceiket, és gyakran már a film elején utalnak egy olyan poénra, ami csak a film vége felé csattan el, így lesz a Vaskabátokból egy sokszor nézhető, szinte megunhatatlan vígjáték. Tény, hogy a trió horror függősége erősen meglátszik a produkción, és a nézőknek eltart egy darabig, mire megszokják a drasztikus poénokat, de amint túljutottak a levágott fejek és széttrancsírozott holttestek okozta sokkon, gyorsan felveszik a ritmust és innentől nincs megállás a röhögésfolyamban. A film végi monumentális leszámolásjelenet pedig garantáltan meglepetést okoz grandiozitásával és szenzációs képsoraival. A trió a közeljövőben külön utakra téved, és önállóan próbálnak meg sikert aratni a filmpiacon, de a saját rekeszizmaink nevében reméljük, lesz még a jövőben Wright-Pegg-Frost kooperáció a mozikban.
