A mozikba dömpingben érkező tinihorror műfajának legújabb, ezúttal misztikus darabja.
Új irányzat ütötte fel fejét a tinihorror műfaján belül. A nézők és a kritikusok által már unalmasnak talált álarcos, maszkos, esőkabátos sorozatgyilkosok helyett újabban misztikus, megfoghatatlan gonosztevők borzolják idegeinket. Talán úgy lehetne legjobban jellemezni ezeket a filmeket, mintha az X-akták vagy a Millennium című tévésorozatok egy-egy epizódját másfél órásra duzzasztanák a nagy mozivásznak kedvéért. A hullám a Faculty: Az inváziummal kezdődött, majd jött a Kísérleti patkányok, most pedig -kissé lekésve péntek 13-át- megérkezett hazánkba is a legújabb gyöngyszem, a Végső állomás.
A történet szerint Alex (Devon Sawa) rossz megérzésének köszönhetően az utolsó pillanatban leszáll a repülőgépről hat barátjával egyetemben, akikkel Franciaországba készülődtek iskolai kirándulásra. Felszállás közben a gép valóban felrobban, s Alex társai áldhatják őt kifogástalanul működő hatodik érzékéért. Mialatt az FBI meggyőződése szerint a fiúnak valamilyen formában biztosan köze volt a balesethez, a repülőszerencsétlenségtől megmenekült majdnem-utasok egyre másra veszítik életüket megmagyarázhatatlan, rejtélyes balesetekben. Mint ahogy a film szlogenje is mondja: jön a halál mindegyikükért.
A tapasztalt mozilátogató hajlamos lehet a fentiek miatt leírni ezt a filmet is, mint a tinédzser-rémfilmek legújabb darabját, ám a "Végső állomás" jóval több, mint egy Tudom, mit tettél tavaly nyáron epigon. Az utóbbi idők egyik legfélelmetesebb horrorjáról van szó, amely ügyesen ötvözi a Sikoly filmek humorát a valóban ijesztő filmek lélektaniságával. A rémület fő forrása valószínűleg éppen a hiányzó gonosztevő, azaz itt nem egy késes gyilkostól kell hőseinknek megmenekülniük, hanem magától a végzettől, amely mindnyájunkra leselkedik. Ez a motívum pedig kifogástalanul működteti a filmet. A rémületet megfelelően fokozzák a tökéletesen időzített haláljelenetek, amelyeknek köszönhetően a popcorn a földön landol, a néző rendszeresen felugrik a székéből, míg a főszereplők arcára egyesével könyököl ki a rettegés.
Az elsőfilmes rendező, James L. Wong korábban az X-akták és a Millennium csapatában edzette idegeinket, s most is bevet mindent, ami az említett sorozatokat félelmetessé teszi. Ennek megfelelően izgalmas, ijesztő, ugyanakkor humoros, nagyon szórakoztató elegy született a misztikum és a horror nászából, amelynek szűkös lenne a tévéképernyő, s inkább a nagy fehér vászonra teremtetett.
