A tavaly tavasszal bemutatott és meglehetősen gyengécskére sikeredett A titánok harca után az ember fenntartásokkal tekint egy olyan film elé, amely ugyancsak a görög mitológiából merít és köze van a titánokhoz is. De aggodalomra semmi ok, ez valami egészen más.
Reszkessetek istenek
A történet az előbb említett titánok harca után játszódik, amikor is a kegyetlen és vérszomjas Hüperión (Mickey Rourke) bosszút esküszik a háborúban győztes olümposzi istenek ellen. A Tartarosz hegy gyomrába zárt testvéreit, a titánokat csak az epiruszi íj segítségével tudja kiszabadítani, így semmilyen árat nem sajnál, hogy a mágikus fegyvert megkaparintsa. Bárkit legyilkol, aki az útjába kerül, ám amikor Thészeusz (Henry Cavill) anyját is megöli, kihívja maga ellen az ifjú hellászi haragját. Zeusz (Luke Evans és John Hurt) egyébként is Thészeuszt szemelte ki, hogy szembeszálljon Hüperiónnal, és megmentse az emberiséget. Ebben eleinte csupán Phaedra, a papnő (Freida Pinto) és Sztavrosz, a szolga (Stephen Dorff) segíti.
Minden, mi szemnek ingere
[img id=312027 instance=1 align=left img]A látványvilág már az első képkockákon megragad, és aztán 110 percig nem is ereszt. Hatalmas látószögű, lenyűgöző tájképek, kreatívan megalkotott, sejtelmesen misztikus belső terek, csodálatos jelmezek, látványos csatajelenetek és izgalmas közelharcok szegezik székhez a nézőt. Nagyon hamar az az érzése támad az embernek, hogy a 300 című film látványvilágát élheti újra, csak felturbózva némi 3D-vel. Ezúttal is művészien egyesül a finomság és a brutalitás, a művészet és a színtiszta akció. Szépség van, szépelgés nincs. A gonosz tényleg gonosz, a vér tényleg patakzik, a sötétség nyomasztó, a fájdalom tapintható, mégis ott bujkál a képekben valami költészet.
Free style mitológia
Ha mégis bele lehet kötni valamibe, az a történet, ami ugyan önmagában megállja a helyét, csak a görög mitológiára való hivatkozással nem. Hiába tesz úgy, mintha egy ókori mondát dolgozna fel, ahhoz bizony nem sok köze van. Mert Thészeusz valóban mitológiai hős, de vele kapcsolatban elég nagy könnyelműség Ariadnét és az ő fonalát feledni, a származásáról másképp szól a fáma, mint a forgatókönyv, amely a Phaedrához fűződő viszonyát is meglehetősen szabadon értelmezi. Arról nem beszélve, hogy Thészeusz számos hőstettét feljegyezte ugyan a legenda, de ezek közül egyben sem szerepel Hüperión neve. Aki valóban titán volt, de a mitológia neki sem tulajdonít olyan gonoszságokat, amelyekkel a filmben felruházták. Szerencsésebb volna tán mitologikus fantasy-nak nevezni a Halhatatlanokat, amelynek címe az olümposzi istenekre utal, ám némiképp érthetetlen módon, hiszen a titánokkal vívott küzdelemben még ők sem bizonyulnak elpusztíthatatlannak a film során. Ha azonban nem kérjük számon a mondák cselekményéhez való hűséget, Tarsem Singh indiai rendező (A sejt, Zuhanás) filmje kimondottan jól sikerült alkotás.
Csillag születik?
A két főszereplő, az eddig méltánytalanul hanyagolt Henry Cavill és a másodvirágzását élő Mickey Rourke tökéletes választás volt, előbbi nemcsak jóképű és izmos, de a kellő karizmával is bír, utóbbit pedig senkinek nem kell bemutatni. Cavill 19 évesen tűnt fel a Monte Cristo grófjában 2002-ben, később a Trisztán és Izoldában, a Csillagporban, majd a Tudorok című sorozatban láthattuk, de egyikben sem főszerepben. Peches lehet, mert a neve komolyan szóba került az Alkonyat Edwardjaként és az új Bondként is, az egyikhez azonban túl idősnek, a másikhoz viszont túl fiatalnak találták. Most talán végre eljött az ő ideje is, hamarosan Supermanként tér vissza a mozikba. Halhatatlanok-béli partnerei közül Freida Pintót a Gettómilliomosban láthattuk, Kellan Lutzot (Poszeidón) az imént említett Alkonyatban, Luke Evans pedig nagyon görög isten-szerű lehet, hiszen most Zeusz, A titánok harcában pedig Apolló bőrébe bújtatták.
Kinek ajánljuk?
- Akik szeretik az akciódús vizuális orgiákat.
- 300-rajongóknak, akik majdnem hat éve várnak hasonló élményre.
- Akiket nem zavar a mitológia szabad értelmezése.
Kinek nem?
- Túlérzékenyeknek.
- Totális happy endre számítóknak.
- Akiket zavar a mitológia szabad értelmezése.
8/10
