Az Overdose-mozi a maga nemében elképesztő vállalás. A "csodaló", amely a sikerszériával 2008 decemberében a világranglista harmadik helyén állt, Magyarországon nemzeti üggyé vált. Olyan témává, melyről mindenki szakértően tudott nyilatkozni, néhány perc erejéig.
A sikerrel nem kis meglepetésre csak érintőlegesen foglalkozik Ferenczi Gábor műve. Ehelyett vesztes helyzetből indít: a stáb öt évvel ezelőtt akkor kezdett el forgatni, amikor Overdose megbetegedett, így az egész estés dokumentumfilm nem is lehetett más, mint a válság krónikája. Ha nem is vagyunk biztosak abban, hogy az alkotói szándék ezzel megegyező volt, az mégis kijelenthető: a mű fájdalmasan pontos leképezése a mai társadalom ép ésszel sokszor fel sem fogható viszonyrendszerének. Furcsa, olykor nem is nagyon szerethető emberek elképesztően rossz és ostobának tűnő döntéseket hoznak. A háttérben pedig ott szenved a versenyló.
Mindazonáltal az nem róható fel, hogy Ferenczi és két alkotótársa, Idrányi Flóra ötletgazda és riporter, illetve Gül Togay kreatív producer nem dolgozott volna eleget. Nyilván nagyon sokat kellett forgatni ahhoz, hogy a kamera olyan érzékeny és drámai pillanatokat is elkapjon, mint például amikor Overdose tulajdonosának, Mikóczy Zoltánnak az arcát látjuk hosszú pillanatokig a ló Baden-Badenben történt leszereplése után.
Az már viszont kifejezetten zavarba ejtő, hogy az unortodox dramaturgia miatt nemegyszer fogalmunk sincs, hogy éppen kik beszélnek, mivel csak a földrajzi helyszíneket jelzik kiírással. Ugyanakkor az sem éppen a klasszikus dokumentumfilmes iskolát idézi, hogy tulajdonképpen nem derül ki semmi érdemleges Overdose-zal kapcsolatban, így aki ebből a műből szeretné pótolni esetleg a lemaradásait a versenyló történetét illetően, annak nem ajánlott belekezdenie sem. De annak sem, aki a drámaiságot vagy az alapvető kohéziót is elvárná egy dokumentumfilmtől.
Persze a nyitott kérdések is sok mindent sugallhatnak, néhány a műbe – talán véletlenül? – beszerkesztett jelenet (pl. híradófelvétel) egyedül is képes túlmutatni önmagán. Remek észrevétel például, hogy ha éppen a versenyló sikereiről van szó, akkor menetrendszerűen feltűnik a tulajdonos körül Orbán Viktor és Martonyi János, de eltűnnek, amikor már nem lehetett Overdose-hoz hasonlítani a végtelenbe galoppozó magyar gazdaságot. Az is elgondolkodtató, hogy Mikóczy Zoltán romániai letartóztatásának hátterét sem feszegetik, az okokra sem kérdeznek rá Ferencziék, megelégedtek Farkasházy Tivadar sajtónak közölt "el a kezekkel" monológjának megidézésével. De az is zseniális, már-már hungarikum értékű momentum, amikor öt, úgynevezett nemzeti multicég potom kétszázmillió forintért megvásárolta Overdose tulajdonjogának ötven százalékát, hogy innentől kezdve csak magyar színekben indulhasson. Betegen.
Igaz, fedezőménként még befuthat.
