A haver szerzett egy e-book-ot, digitális könyvet, amely egy könyv alakú mini-komputer, és ha megnyomod a gombot, lap nélkül lapoz, te meg olvashatsz, és állítólag ez a jövő. Azt mondja, szuper, csak egy baja van: nincs könyvszaga. Hogy a könyv szaga, tapintása, súlya, lapjainak varázsa vagy démonikus ereje milyen fontos lehet, ez Roman Polanski A kilencedik kapu című filmjének témája. Középkori könyvek, metszetek, az ördög üzenete - egy olyan világba vetítve, ahol a digitális kor épp fel akarja számolni ezt a fura mániát. Érdemes belesüppedni ebbe a közegbe, mert izgi moziban találod magad.
Egy könyvügynök (Johnny Depp) azt a megbízást kapja milliomos vevőjétől, hogy nyomozná ki, vajon az a ritka példány, amit beszerzett, eredeti-e. Mert hogy csak három darab létezik az egész világon, s feltehető, hogy egy vagy kettő hamisítvány. Alighogy elkezd nyomozni, máris egy hulla, aztán még egy, amerre megy, mindenütt üldözik, motorral, autóval, Portugáliában egy építőállvány, majd egy csaj (Lena Olin) omlik rá, alig bír kimászni alóla, persze az utóbbinak is a könyv kellene. Szóval: kéj és életveszély övezi azt az ősnyomtatványt, ami után nyomoz. Lassan felfedezi, hogy az egyes metszeteken más és más ördögi monogram található - persze elrejtve, valami titkos üzenet részeként. Itt valami fura tánc folyik, gondolhatod, középkor a mai high-tech világában, démonológia posztmodern életünk peremén. Mint néző - a műfaj szabályai szerint - egyelőre csak azt látod, hogy hullik a jónép, mint ősszel a légy, és hogy a metszetek, mint valami puzzle, rakhatók össze, ki tudja, mivé? - és benned egyre nő a szorongás. Polanski nagyon tud thrillert rendezni, ha itt olykor meg is csúszik a keze. (Johnny Deppet, ha bajba kerül, mindig megmenti egy őrangyal, Emmanuelle Seigner, aki sajnos néha repül, mint valami női Batman. Nem kellett volna...)
Ilyen korszerűtlen porfogó (könyv) köré építeni egy démonikus-barokkos rémsztorit, szuper ötlet, bár A rózsa neve már bizonyította, hogy lehet vele kaszálni. Sajnos ez a mozi a vége felé visszarendeződik a konvenciókba, ismerős őrületek tűnnek fel (fekete mise, mint A tágra zárt szemekben), és a tét is zavaros: a sátán ugyan üzen, de mit ígér? Mi lesz azzal, aki megfejti a képrejtvényt? Húszmillió dolláros kérdés, amit Frank Langella - ő a milliomos megbízó - elég unalmasan old meg. Viszont szépek az ódon könyvtárak, a körbefutó-elidőző búcsúpillantás e szemrontó kultúrától (fotó: Darius Khondji).
Bár a film veszít lendületéből, nemigen közelíti meg a legjobb Polanski-darabokat, mégis érdemes megnézni a bizonytalanságfeeling miatt. Mert hiperracionális korunkban, ahol olyan magabiztosan nyomkodjuk a digitális parancsokat a számítógépbe, a felszín alatt mégis állandóan ott kísért a spirituális bizonytalanság. Lépten-nyomon elkap bennünket valami irracionális, mondhatnám démonikus szorongás: az még hagyján, hogy a bróker bal kézzel klikkel az első vevőre, de a klónozott kecske nyomán és a klónozható ember előtt ismét átsuhan felettünk az alvilággal való egyezkedés sejtelme. Nem komolyban, csak úgy a tudatalattiból felszivárogva. Ahogyan Polanskinál. Johnny Depp, a könyvügynök a megtestesült hidegfejű üzletember a végén mégis ki akarja próbálni a sátáni paktumot.
És hát a könyv maga is kultikus tárgy lett. Valamiért mindig is veszélyesek voltak, égették őket, varázsoltak velük, házkutattak értük, mert bennük mindig adtak-vettek jövőt, múltat, jelent. De most, mielőtt a könyv végképp letűnne a polcokról, az aukciókon hihetetlenül megnőtt régi darabjainak ára. Nem olvassák, tán meg se nézik belül, csak befektetnek, mert holnapra már a dupláját fogja érni. Pláne ha van benne valami kódolt e-mail dr. Démontól.
