A szupercsapat erősen meg fogja osztani a nézőket, ez nem vitás. Akik irtóznak a nyolcvanas évek híres akciósorozatainak moziváltozataitól azok inkább el se menjenek rá, de akik egy kicsit is szerették a sorozatot vagy csak egy könnyed délutáni-esti kikapcsolódásra vágynak, nyugodtan adhatnak egy esélyt a modernizált elit alakulatnak.
Jó, nem állítom, hogy a film maradéktalanul megfelel minden egykori Szupercsapat-rajongó elvárásainak, de fel lehet lélegezni, a Starsky és Hutch szintjén sikerült túllépnie Joe Carnahan rendezőnek. Pedig ha valaki, én igazán tartottam attól, hogyan fogják porba tiporni gyerekkorom kedvenc sorozatának emlékét, és bár elsőre nagyon úgy tűnt, képtelen leszek megszokni az új szereplőket és a fülemnek idegen szinkronhangokat, a két órás vetítési idő végére szerencsére már nem ezen kellett rágódnom.
A film tulajdonképpen nem más, mint egy prológus - végre megtudhatjuk, mi az az el nem követett katonai bűntény, ami miatt a négy vietnámi veteránból álló Szupercsapat állandó menekülésre van ítélve. Persze Vietnam már lejárt lemez, a 21. században valami aktuálisabb harci gócpontot kellett keresni, így a Scott-fívérek felügyelete alatt készülő remake hova máshová helyezné katonáit, mint az iraki harcmezőre. A négy rangernek meg kell akadályoznia a világ legnagyobb pénzhamisítási akcióját, ám a nagy felfordulás közepette a már visszaszerzett nyomóbetéteket elrabolják, a Szupercsapat tagjai pedig rögvest rács mögött találják magukat. A cél tehát a nevük tisztára mosása, ennek eléréséhez pedig az 1983-as nagy elődök eszközeihez nyúlnak vissza.
A film megpróbál végig olyan laza lenni, mint amilyen George Peppard volt Hannibalként az eredeti sorozatban: nem hiányoznak a MacGyveres megoldások (bár közel sem olyan kreatívak, mint amiket a sorozatban megszokhattunk), a fegyverropogás, a humoros jelenetek - az egész azonban mégsem adja vissza azt az első pillantásra megszerethető csapatot, mint amilyenek a vietnami elődök voltak. Rosszfiú (Quinton Jackson) egyenesen sótlan, és nem hogy nem veszekszik állandóan Murdockkal (jó adag humorforrás veszett így kárba), a film közepén váratlanul megtér és a film végéig küszködik a lelkiismeretével. Arról már ne is beszéljünk, hogy a félkilós aranyláncokat és jellegzetes aranygyűrűit is az öltözőszekrényében felejtették. Liam Neeson egész jól mutat Hannibal szerepében (a Takenben már bizonyított, mint akcióhős), ám nyoma sincs a mindig vidám és sejtelmesen mosolygó hadvezérnek, helyette bizonyos időnként egy rezignált és komor, a feleségét gyászoló ember képe köszön vissza a vászonról. Bradley Cooper mint Szépfiú hozza a Másnaposokban megismert imázsát, így a remakeben az egyetlen üde színfoltot Sharlto Copley jelentette Murdock szerepében (Alföldi Róbert szinkronhangjával), az ő feltűnéséig ugyanis egyáltalán nem lehetett érezni, hogy ez a film meg tudná idézni a régi Szupercsapat egységét.
Magának az eredeti sorozatnak a szellemét igyekeztek ugyan átültetni a filmbe is, mint például az összetartást, bajtársiasságot és a találékonyságot, de pont azt a részt hagyták ki teljesen a történetből, hogy hogyan is kovácsolódott össze ez a gárda a Szupercsapattá. Az akció fogalma átértelmeződött, George Peppardék régi kedves ismerősöknek tűnnek Carnahan gyilkolásra kiképzett zsoldosaival szemben, így a délutáni, gyerekek számára is fogyasztható akciósorozat hiába próbálja meg visszaadni a vicces közeget, ha minden egyes robbantásnál patakokban folyik a művér, talán nem csodálkozunk annyira a 16-os besoroláson.
Hiába, a fekete furgon már a múlté, és bár az alkotóknak sikerült némi önreflexiót is belecsempészniük a történetbe, a mozifilm nem tudja felülmúlni az eredetit, de pozitív, hogy nem egy nézhetetlen maszlagot kapunk a pénzünkért. Kétórás kikapcsolódásnak ideális, akciófilmek fanatikusainak kerülendő, rajongóknak pedig még a felsorolt hibák és hiányosságok ellenére is kötelező. Ha másért nem is, legalább egy kis nosztalgiáért.
