A horrorguru Wes Craven ezúttal vérbeli thrillert rendezett Éjszakai járat címmel, aminek a címbéli repülő sötétbe borult fedélzete ad teret, és ahol több fordulatot számolhatunk meg, mint az EB egyenes kieséses szakaszában.
Az egész úgy kezdődik, mint egy romantikus vígjáték: egy csinos lány és egy megnyerő modorú fess férfi a véletlenek különös folyamatának köszönhetően egymás mellé sodródik a repülőtéren, majd kiderül, hogy nem csupán egy járaton utaznak, de egymás mellé is szól a jegyük. Aztán az is kiderül, hogy a véletlenek nem voltak véletlenek, és a férfi hidegen kalkuláló kegyetlen gyilkos, ám nem a lány a célpont, hanem egy politikus és családja, a lánynak, aki egy luxusszállodában dolgozik, csupán egy telefonhívást kéne intéznie – ha nem teszi, akkor egy másik férfi végez az apjával.
Egy jó thrillerhez ideálisan három dolog kell: egy jó alapötlet, egy ideális helyszín és persze jó színészek, az alapötlet pedig tényleg frappáns. A helyszínnek is remek, 10 000 méter magasan szálló repülő fogságában csinos hősnőnk sehová sem menekülhet, és sehonnét sem hívhat segítséget anélkül, hogy ne veszélyeztetné az apját, az utastársait és a saját életét. Csakhogy nem lenne igazi hősnő, ha nem próbálkozna ezer trükkel, utastársai riasztásával, a gyilkos átverésével, a hotel értesítésével és egyebekkel, de ellenfele minden esetben fél lépéssel előtte jár, mi pedig azt várjuk, mikor jön lankad végre az ébersége.
Fonák módon a film igazi főhőse a mindenre elszánt gyilkos, aki minden eshetőségre gondol, és akiben van annyi emberség – vagy talán csak kíváncsiság -, hogy valamennyit törődjön azzal a lánnyal, akinek életét játékszerként használja, és Cillian Murphy fantasztikus ebben a szerepben. máskor oly szimpatikus rikító kék szemei most jegesen merednek áldozataira, olyan, mint valami rendkívül intelligens és kiszámíthatatlan kígyó, de jó félni tőle. Ritkán találnak egy történethez ilyen hatásos gonoszt, és Murphy nem karikatúra vagy sablon, hanem újszerű, modern negatív főhős. igaz, a pályája elején főleg romantikus vígjátékokban szereplő Rachel McAdams is kitesz magáért, és amíg remekül működő párosuk a repülőgép fedélzetén van, addig ritka izgalmas és feszült az egész sztori.
Az Éjszakai járat a fenti dicséretek ellenére sem tökéletes film, onnantól kezdve, hogy a címbéli járat földet ér, a torokszorító thriller kevéssé hihető és sablonos akciófilmre vált, de az szerencsére csak az utolsó kevesebb mint 10-15 percet teszi ki. Ezt a stílustörést részben maga a történet indokolja – valahogy csak le kell zárni azt a merényletet -, másrészt annak tudható be, hogy a gyártó stúdió menet közben a felére csökkentette a költségvetést, ami nem túl gyakori dolog, és ami rendszerint ennél is jobban meglátszik a végeredményen.
