Még mielőtt ijedten - avagy fásultan - a szívéhez kapna a mezei mozi-néző, miszerint jaj, istenem, már megint egy pingvines film (Táncoló talpak, hogy 2006 Oscar-díjas francia dokumentumfilmjét, a Pingvinek vándorlását ki ne felejtsük), fel kell hívnunk a figyelmet, a szmokingos csőrösök olyan apropóból szolgálnak alanyul a történethez, mint a jó állatmeséhez a szereplők. Mert a fabula természetesen rólunk, emberekről szól. Ezt erősíti meg a Vigyázz, kész, szörf! kvázi dokumentumfilm-jellege, amikor is "kézi kamera" előtt történik a cselekmény, "nyilatkoznak" a film hősei.
Sokan alkalmazták már azt a módszert (mert hathatós), hogy egy adott mozi egyszerre önmaga és az önmagáról alkotott reflexió elegye, vagyis "dokumentumos" és játékfilmes elemek keverednek benne (erre számtalan élőszereplős filmpéldát láttunk már, kezdve az Annie Hall-lal és a Harry és Sallyvel).
Az 1999 óta rendezéssel nem jelentkező animációs mesteremberek, Chris Buck (Tarzan) és Ash Brannon (Toy Story - Játékháború 2.) közös munkájában a verseny-tengerdeszkások világába kalauzol. Az embereket pingvinek helyettesítik. Adott egy ígéretes ifjú titán (Cody), aki - természetesen - szeleburdi, de a szíve a helyén van, és élete első profi megmérettetésén (a "Nagy Z" Emlékversenyen) szeretné bizonyítani a kiválóságát. A helyszín otthonától, az antarktiszi Dérvidéktől távol található (Pin Gú-sziget), azaz kezdetét veszi egy nagy utazás is, aminek során karrierépítésre (Reggie-vel, a szörfmenedzserrel és Mikeyval, a tehetségkutatóval), barátkozásra (Pipi Joe-val, a sporttárssal) és szerelemre (Lanival, a vonzó vízi-mentővel) egyaránt lehetősége nyílik. Nem szeretnénk lelőni a poént, hogy végül miképpen dőlnek el a helyezések, azt azonban elárulhatjuk, hogy szárnyas hősünk megigazul, ami persze csak előnyére válik.
Az érzésünk szerint a hat-tízéves korosztályt célzó animáció - a kisebbek számára a mese túl felnőttes (lásd: dokumentumos elemek), a nagyobbaknak a viccek túl gyerekesek - jó szórakozás. Nem olyan együgyű (igényesebb), mint a Táncoló talpak című animáció volt, de talán ez lehet egyben a "veszte". (És egyúttal jeleznénk a világ filmeseinek, hogy a pingvinfigura már enyhén túlhaladott, szerintünk megfelelő felvezetéssel akár egy csótány is lehet szimpatikus.)
