"Autót és házat kapnak tőlem!"-mondja a Disszidens. "Ki küldte magát?"-mondja az Öreg. "A négereknek AIDS-ük van, mert majmokkal élnek nemi életet"-így az Asszony. Film a koponyákba zárt világokról.
Lakótelepi konyhánál nem sok unalmasabb helyszín létezik. Hat négyzetméternyi linóleum és előre gyártott bútor: nem csak átlagos, de ráadásul túlzsúfolt is. Az üldözéses jeleneteket a műanyag sámlik teszik lehetetlenné, a robbanást pedig a tűzhelyet lefojtó, mákostésztával teli lábos.
Vecsernyés János rendezőnek azonban nem kell több tér, hogy megragadja a néző figyelmét. Egyetlen helységbe zsúfolódott négy ember körül kering a kamera. Arcok látszanak, szemek, tétova mozdulatok, sehol egy dinoszaurusz, mégis feszülten figyelünk.
A konyha őslakója a Mama, nehézkes mozgású kisnyugdíjas. Csontjai mellett gondolatai is elmeszesedtek. Néhány darabos, egymáshoz nem illeszkedő gondolatcsökevény kering koponyája káposztaszagú homályában: Szeret - kötni. Emlékezik - szép lány volt hajdanán. Büszke - van kábeltévéjük. A konyhán kívüli világban csak ketten élnek: lánya és a "biztosítós emberek", akik "ilyen micsodákat" akarnak aláíratni velük, hogy "kevéske nyugdíjukat" is elvegyék.
A tévészoba lakója az Öreg. "Ejrosportba" ájult demagóg kisember, akit a hajdan belésulykolt, mára önmagának érzett ideológiák zavaros rendszere irányít. Kommunizmus, nacionalizmus és paranoia vibrál a szemében, de csak annyit ismételget a hívatlanul érkező Disszidáltnak: Ki küldte magát?
A Disszidáltat senki nem küldte, magától jött, mert meg szeretné hálálni, hogy '56 után az Öreg megmentette életét. Értelmesen beszél, mosolyog, megnyerő: ő lenne a szabad lélek, a bezáródott, fülledt keleti világok ellenpontja? Spiró György drámájából született film azonban nem kínál ilyen közhelyes megoldásokat. Spiró tudja, hogy sem a probléma, sem a megoldás nem politikai rendszerekben rejlik, hanem az emberben.
A Disszidált évtizedeken át érlelt álmait szeretné megtalálni itthon, a kis hazát, ahol a felgyorsult Amerikával ellentétben a népek kedvesek, közvetlenek, és kertes házacskákban laknak. Nincs már kertes ház?, sebaj, majd ő épít egyet, hajdani jótevőinek. Ábrándozik ő is, a hamis emlékképek bódulatában nem válaszol a kérdésre: Ki küldte magát? Ki küldte magát?
Végül befut a Lány: elvált, gyerekét egyedül nevelő anya, aki, bár Ejrosportot mond, már banki hitelekről, vegyes alapítású káeftéről, könyvelési stiklikről álmodozik, persze ha lenne pénze, ha neki adná vagyonát a semmiből érkezett jótevő.
Itt azonban senki nem ad senkinek. A szereplők egyetlen tér négy különböző dimenziójában élnek, csak önmagukkal kommunikálva, nem is tudva a másikról. A közös platformra kényszerített valóságok feszültsége az, ami Indiana Jones barlangjával vetekedő térré teszi a házgyári konyhát.
A film nem csak a történet, de az operatőri munka remeklése is. Minden kockán érezhető a rendező operatőri végzettsége és gyakorlata. Márton Balázs kameramannal közösen vizuálisan is izgalmas világot teremtenek. A kamera a súlyos, tömör mondatok mellé hasonló képeket komponál.
Vecsernyés János rendezése sikerrel vette a kamaradarab megfilmesítésének minden akadályát. Sajnos a jó beállítások, feszes dialógusok, az értő vágás erényeit - nem várt módon - éppen a színészi munka hiányosságai csökkentik. Az Asszonyt alakító Molnár Piroska figyelemreméltó játéka mellett különösen feltűnő Blaskó Péter esetlensége a Disszidens szerepében. Mintha képtelen lenne azonosulni szerepével, iskolás módon adja elő szövegét. Bár a karaktertől elvárható módon, erős akcentussal beszél, ez az akcentus magyarosan ejtett angol szavak formájában jelentkezik. A "Vell, háu ken áj széj disz in hángérien?" típusú mondatok önmaga paródiájává teszik a szerepet. Lukáts Andor és Bertalan Ágnes sem brillíroznak, játékuk azonban nem idegen a darabtól.
A Kvartett, hibái ellenére is sikerült munka. Érdemes megnéznie mindannak, aki a mozikat uraló látványdömping közepette még hisz a művészet feszültségteremtő erejében.
