Virágom, virágom...

Nagyon reménykedtem, hogy az Odeon-ban végre jó filmet fogok látni, annyi selejt után. A selejt kifejezés nem túlzás: szerintem kifejezetten az újságírók bosszantására készíti Hollywood a mozidarabokat. Hadd rémüldözzenek a firkászok, nekik ez is jó lesz..
Rendben, vicceltem. Mégis halványan bíztam az Adaptation (magyarul átdolgozás, feldolgozás, adaptáció) sikerében. Gondoltam, hogy jár már végre egy jó film is a minimálszínvonal után. Persze csalódtam: súlyosan.

Nagy a ködösítés a film körül. Ügyes a reklámtaktika. A forgatókönyv alapjául állítólag Susan Orlean The Orchid Thief (Az orchidea-tolvaj) c. riportkönyve szolgált. A film hivatalos honlapjának információi szerint Susan Orlean a The New Yorker publicistája. A könyv egyes epizódjai itt jelentek meg először. Kerestem az írónőt a New Yorkerben, de nyomát nem leltem, és elég furcsának tűnt Orlean honlapja is: nem szerepelt fotó a hölgyről ill. folytonosan mások beszéltek-írtak róla. Saját szöveg nem fellelhető a személyes honlapon. Lehet természetesen, hogy nem vagyok elég ügyes búvár, és Susan Orlean létező személy, csak tovább kellene kutakodni utána. Mindenesetre magam inkább arra hajlok, hogy az egész egy óriási blöff, egy vicc, amit vélhetően Charlie Kaufman számlájára lehet írni. Kaufman 2002-ben az év forgatókönyvírója lett az USA-ban. Ő jegyzi többek között a John Malkovich-menet és az Egy veszedelmes elme vallomásai c. filmeket is.

Könnyen elképzelhető, hogy teremtettek egy írónőt és egy regényt is a film kedvéért. A titok, a misztikus mindig vonzza az embereket. Kérdés, hogy a titokzatoskodó felszín mögött van-e bármilyen tartalom is. A főszereplőt Nicolas Cage játssza slampossá, pocakos-pohossá csúnyítva. A forgatókönyvíró nevét viseli: lám-lám, fikció és valóság szépen összegubancolódik. Modern ötlet. Még inkább trendi.

A sztori egy készülőben lévő forgatókönyv körül bonyolódik: Charlie Kaufman-nak Susan Orlean riportregényét kellene filmmé dolgoznia. Szenved és nyomoz az írónő után. Természetesen a felszín nem fedi a valóságot, és a decens hölgyről szaftos részletek derülnek ki. Nem árulnám el a részleteket, hátha lesz nézője a filmnek.

Spike Jonze rendező mozija végig lebegtet és ígérget. Unalmasan körbejár, várakoztat, hogy végül is ne mondjon semmit. Ugrálunk az időben oda meg vissza. Követhetjük Susan Orleant orchidea-vadász körútján évekkel korábban, és látjuk később is, amint Charlie ikertestvérével találkozva hazudozik életéről. Minden csupa forma és ügyeskedés, filmes vaker, kisujjgyakorlat. Látszólag érdekes csak.

És közben szemünk előtt Meryl Streep. Lehet, hogy többet nem kell mondani, már a név is jelzi, hogy mekkora színésznőt pocsékol el ez a mozi. Streep hitelesen sokoldalú: írónő, kalandor és szerető egy személyben. Arcának finom rezdülései, apró mosolyai kiragyognak ebből a kisstílű filmből.
Ha valamiért, akkor miatta érdemes beülni a moziba. A többiekről hadd ne essék szó: a stáblistán úgyis minden név jól olvasható...