Ahhoz képest, hogy milyen sok pénzből milyen sok film készült, furcsa módon visszafogottra sikerült a forradalom 60. évfordulójának tévés megemlékezése.
Ha csak nem néztünk el csúnyán valamit a tévéműsorban, akkor a klasszikusok közül csupán egyetlen, 1956-tal foglalkozó nagyjátékfilm kerül az évfordulós hétvége alkalmával a képernyőre, mégpedig a Bereményi Géza rendezte Eldorádó (1988), amelyben a pályája csúcsán lévő Eperjes Károly brillírozik, mint Monori, a piac királya, miközben elzúg a feje felett a történelem és azon belül is a forradalom, amit abból is látunk, hogy néhány fiatal az életét feláldozva küzd a szovjet tankok ellen. A filmmel rendezői Európa-díjat elnyerő Bereményi volt egyébként a 2006-os emlékévben készült rengeteg játékfilm közül valamilyen oknál fogva most egyedüliként levetített darab egyik forgatókönyvírója is a sok közül.
Ez volna a Szabadság, Szerelem, a maga idején az egyik legdrágább magyar produkció, amit Andy Vajna producer kedvenc rendezője, Goda Krisztina készített Vajna (ekkor még) kedvenc színésznőjével, Dobó Katával a főszerepben. Ő az a büszke egyetemista lány, aki, mint itt kiderül, egymaga beindította a forradalmat, amikor morgolódó diáktársai már éppen mentek volna haza vagy kocsmázni, és rányomul a magyar vízilabdaválogatott üdvöskéje (Fenyő Iván), aki csakis miatta lesz hazafi. Így hozza be a film a melbourne-i olimpia híres-hírhedt szovjet-magyar vízilabda meccsét, ahol némi vér is folyt a medencében. A különben tényleg látványos film egyik meglepő húzása, hogy Csányi Sándort ezúttal negatív szereplőként láttatja.
A hétvégi szűk 56-os nagyjátékfilm felhozatal utolsó és legfrissebb darabja a 2014-es A berni követ a Szász Attila és Köbli Norbert rendező-forgatókönyvíró munkája, és valóban megtörtént esetet dolgoz fel, persze pár dolgot kiszínezve. Két hónappal Nagy Imre és mártírtársai kivégzése után a Magyar Népköztársaság berni követsége ellen két magyar emigráns fegyveres támadást hajtott végre. Vagy a kommunista ügynökök aktáit akarta megszerezni a nagykövet túszul ejtésével vagy figyelemfelkeltő akciónak szánták fellépésüket. Utóbbi céljukat elérték, hiszen a külföldi sajtó még sokáig napirenden tartotta a támadás - és ezáltal a levert forradalom – ügyét. Kulka János természetesen nagyszerű a kiismerhetetlen címszereplő követ szerepében.
A már emlegetett melbourne-i szovjet-magyar vízilabdameccs több dokumentumfilm témájaként szerepelt. Ilyen volt a Szabadság, szerelem felvezetője, az amerikai készítésű A szabadság vihara (2006) is, amelynek érdekes módon a producerek között – Vajna mellett – ott találjuk Quentin Tarantinót és Lucy Liut is, bár jó eséllyel ők csak a nevüket adták a műhöz. A történetet azonban két évvel korábban már elmesélte Sibalin György a Melbourne 1956-ban (2004). Igaz, itt nem csak a vízilabdásokról van szó: a dokumentumfilmben archív felvételek, valamint az egykori olimpikonok elbeszélései ismertetnek meg minket az 1956-os olimpia történelmi hátterének hangulatával.
A megnyitó ünnepségen versenyzőink fekete szalaggal átkötött Kossuth-címert viseltek, magyar zászlóként pedig a lyukas trikolor lobogott. A sportolók teljesítményére a magyarországi események erős lelki nyomást gyakoroltak, ám a csapat így is szép eredménnyel, kilenc aranyéremmel zárta az '56-os olimpiát, ám csak egy csonka csapat érkezett haza Magyarországra.
Szintén Sibalin György a rendezője forradalom egyik véresebb epizódját feldolgozó dokumentumfilmnek. A Kossuth tér 1956 (2003) az itt zajlott forradalmi eseményeket idézi meg aprólékos hitelességgel, megszólaltatva a túlélőket és a történészeket. Az eddigi kutatások szerint hatvanegy halottja és háromszáz magyar sebesültje volt a Kossuth téri lövöldözésnek, és még ma sem tudni, pontosan mi történt azon a véres napon.
A legfrissebb 56-os doku idei: A néma tüntetés azt meséli el, amikor 1957. október 23-án a forradalom egyéves évfordulóján egy fővárosi iskola diákjai, dacolva az országos félelemmel, egyértelmű tiltakozással foglaltak állást 1956 eszméi mellett. A Toldy Gimnáziumban történelemtanárát Antall Józsefet hamarosan elbocsátották állásából. A tévés veterán Pajer Róbert (Hacktion – Újratöltve, Tűzvonalban, Kisváros) az eseményeket (amatőr) színészekkel dramatizálva is megmutatja.
