Krimi Csuja Imrével, Mucsi Zoltánnal, Scherer Péterrel. Középpontjában egy viszonylag megszokott, ám még mindig izgalmas kérdéssel: tekinthető büntetlenül bűnnek a nyomor, vagy ha idegennek bélyegzett emberek között keressük a bűnbakot. Ezekre a kérdésekre kereshette a választ Dettre Gábor, ám csapzott iróniája hazavágta az egész filmet, s pillanatok alatt kiderült: rossz rendező.
Szomorúan jelentem, kész a vadonatúj magyar nyomorfilm, összetákolt párbeszédekkel, életnélküli alakokkal. Meddig akarjuk még nyújtani az egészen rossz filmek sorát? A színészek olyan mondatokat kénytelenek lenyelni, illetve kimondani sajnos, amilyeneket élő ember nem mondott még, ám a magyar filmvásznon annál többször halljuk, mintha nem lett volna sohasem magyar drámairodalom.
Elismerem viszonylag nehéz visszaadni a spontán beszélgetéseket, ha az embert köti a papír meg a tinta, de ha nem megy, hát hagyjuk a fenébe: szleng-szótárral a kezében még senki sem írt jó forgatókönyvet, s egy jó zsáner egyáltalán nem szavatol semmiért.
Az sem elég, ha a zsáner csupán (járó)keret. Hiszen Dettre Gábor a krimi eszközeinek segítségével egészen komoly kérdéseket feszeget, de közben ragaszkodik a magyar gangos-zsáner egészen hülye konvencióihoz is. Kicsit több bátorságra lenne szükség, s akkor máris nem éreznénk kényelmetlenül a filmvászon előtt.
Legnagyobb baj, hogy ennek a filmnek nincs stílusa: bár jobb pillanataiban kicsit olyan, mint a Derrick, hiszen a bűnnél sokkal fontosabb az emberi kapcsolatok lélektana - erre utalhat valószínűleg a cím is -, de a kelleténél jóval több elem került bele a nyolcvanas-kilencvenes évek propagandaszerű sorozataiból. Mintha húsz évet mentünk volna vissza az időbe, s újfent a magyar film betegágyánál állnánk.
Mintha nem lett volna Kontroll vagy Ópium, s továbbra is a Szomszédokhoz, a Kisvároshoz vagy a meglepően szörnyűre tervezett remake-ekhez szokott közönséget kellene kiszolgálni. A stílus hiányát szerette volna Dettre Gábor különféle kísérleti filmekbe illő képi megoldásokkal - például a fekete-fehérre kent képszeletekkel - pótolni.
Szívesen örjöngenék örömömben: két krimi egy szemlén. De inkább csak megrántom a vállam: végül is egy éppen elég.
