A Men in Black illetve a Hellboy után megszületett a szörny-világ harmadik jamesbond filmje. Újra feltárulnak egy különleges ügyosztály fémesen csillogó irodái. A hivatal neve ezúttal R.I.P.D. (Nyugodj Békében Ügyosztály). Stílusa ennek is van, vagy egy csomó olyasmi, ami stílust teremthetne: mindenféle berendezések között hivatalnokok rohangálnak a nyüzsgő égi őrsön. Schwentke láthatóan nagy sebességre kapcsolt.
Az azonban egészen meglepő, mennyi üresjárat van egy olyan filmben, ami ennyire pörögne, s ennyire a látványra épül. A sztori ugyanis, ami ebben a díszletben játszódik, faéknél is egyszerűbb. Bárki, aki már látta a film trailerét, bízza magát nyugodtan a saját fantáziájára és egészítse ki, majd vonjon köbgyököt, és megkapja ezt a filmet.
A film persze nemcsak sztori, kép is. Sajnos azonban a film ezen a téren is elbukott. Új látványelemmel nem rukkoltak elő a készítők, sőt az unos-untalan használt 3D ezúttal igencsak felesleges volt, alig használták valamire. (Ryan Reynolds háromdében, erre máris érdemes volt beülni, mondta valaki mögöttem – lelke rajta). A kamerákat elég esetlegesen helyezték el, a képi világ a Hellboy színvonalát meg sem közelítette. Érdekes viszont, hogy a rendező mennyire szereti a repülő dolgokat: pernyét, kocsikat, embereket. Persze ez a témából adódik, mégse túl eredeti.
A díszletek amúgy elég fapadosak lettek. Különböző filmekből nyúltak mindent. A Harry Pottertől a Die Hard filmekig. Főként a film központi eleme, a Jerikói Aranytorony sikerült félre, habár lehet, hogy a svédelőknek akartak kedvezni. Ajánlom helyette Aquincum új tenyérnyi szenzációját, a kis mécsestartót.
A sztori és a díszletek mellett persze fontosak a színészek, akik élettel tölthetik meg a legkevésbé életszagú szituációkat is. Ryan Reynolds nem rontott a filmen, bár a – csak pillanatokra felbukkanó – öreg kínai fószer (James Hong) egyértelműen lejátszotta. Stephanie Szostak (Julia) ugyanazt a karaktert hozta, mint a Redben. Jeff Bridges persze most is remekelt és Kevin Bacon nagy formában volt. Őt valamiért kihagyták a film reklámkampányából. A színészek alakításai végső soron kipipálhatóak.
Persze az se mindegy mit kell mondaniuk. A film általában vérszegény poénjai között azért volt egy-egy zseniális villanás. Ilyenkor fel-felsejlett a rendező, Robert Schwentke (Red, Az időutazó felesége) eredeti szándéka, amiről végül, úgy tűnik, valamiért lemondott. Sajnálhatjuk a kihasználatlan lehetőséget, bár így is született egy egyszer nézhető film, minek is kéne nagyra törni.
Nehezen lehet azonban mit kezdeni azzal, hogy szemet szúró, bosszantó logikai hiba is bőven akad a bugyutára hangolt történetben, ezeket majd valószínűleg kikeresik a bakivadászok. Sokáig nem kell majd keresgélniük. Én ezért csak jelzem a tanácstalanságom.
Hollywood egyre jobban hasonlít egy gyerekszobához, ahol a G.I. Joe bábuk Star Wars bábokkal szövetkeznek Lego és Playmobile figurák ellen, akik matchboxokon és távirányítós autókon száguldoznak. Ilyen filmet is kéne már csinálni (főszerepben mondjuk Harrison Forddal, Daniel Craigel és Olivia Wilde-dal). Egyértelműen kihívás lenne, hiszen hetet-havat összehordani nem nagy kunszt, értelmesen elhelyezni mindazt, amit összehordtunk, sokszor komoly mesterségbeli tudást igényel. Erre most itt kifejezetten szükség lett volna. Az egész film olyan volt, mintha a Ghostot ötvözték volna a Starsky és Hutch-csal vagy a Zűrhajóval.
Egyszer kért valaki egy white russian koktélt, de nem volt a bárban éppen Kahlúa. Sebaj, mondta, jó lesz a vodka tejjel. Nagy baja nem lett, de azért hiányozhatott neki a kávélikőr íze a koktélből...
Értékelés: 5/10
