Bevallom, nem pont ezt vártam Dennis Ganseltől, a Csajok a csúcson rendezőjétől. A hullám az utóbbi évek legfrissebb német filmje, remek forgatókönyvel, meggyőző alakításokkal, szuper zenékkel és kőkemény, ítéletmentes üzenettel.
A rendező Peter Thorwarth-tal karöltve készített forgatókönyvet Todd Strasser azonos című regényéből, mely egy 1969-ben a kaliforniai Porto Altóban valóban végrehajtott kísérletet alapul véve született. A film a történéseket napjaink Németországába helyezi, még közelebb hozva ezáltal hozzánk a problémát, amiről beszél.
Rainer (Jürgen Vogel) a projekthéten az autokrácia témáját akarja feldolgoztatni diákjaival, ezért erre a pár napra megalakítja A hullám nevezetű mozgalmat. A szolidaritás és egyenlőség újfajta értékrendet ad a diákoknak, akik folytatni akarják a kísérletet, annak ellenére is, hogy sokan erőszakosan lépnek fel a mozgalmat kritizálókkal szemben. A mozgalom túlnő Raineren, aki már nem tudja féken tartani az eseményeket.
Dennis Gansel a főszereplők kiválasztását nem bízta a véletlenre, Jürgen Vogellel már A fantom, a Marcót alakító Max Riemelt-tel pedig már a Csajok a csúcson forgatásán is együtt dolgoztak. Nehéz lenne bárkit kiemelni a stábból, tökéletesen együttélő csapatot láthatunk, mintha csakugyan egy középiskolás osztályba sétáltunk volna be.
A film legnagyobb erőssége a távolságtartása, amivel a témát kezeli. Dennis Gansel nem ítélkezik szereplői fölött, szinte dokumentarista szemmel vezet minket végig a történeten hatásvadászat és szentimentalizmus nélkül, ránk bízva a megfelelő következtetések levonását ? semmi szájbarágás, amiért nem lehetünk elég hálásak.
