Urugvay-i-argentin-német játékfilm, olvashatjuk a film ismertetőjében. Kíváncsi voltam, milyen minőségek kerekednek ebből az érdekes konstellációból. Őszintén szólva, amikor először láttam a Whiskyt, különösebben nem ragadott meg. Kedves, lassú, de kissé monoton munkának gondoltam, aztán megnéztem még egyszer, mert valami mégiscsak ott motoszkált. Jó döntés volt, a Whisky ugyanis, megfelelő ráhangolódással, nagyszerű film.
Miért a cím? Akár félrevezető is lehet, a szócska azonban főként szimbólumértelmében működik a film kiemelt dramaturgiai pontjain. Jacopo, a lepattant harisnyagyár vezetője robotként éldegéli szürke mindennapjait, talán csak Marta, szerény, csendes ötven év körüli asszisztense áll közel hozzá - azonban ő sem lelki értelemben. Marta jelenség: borzalmasan öltözködő, vékony arcú, korán vénülő nő, aki szeret rövid szüneteket tartani - valljuk be, borzalmas - munkájában és a kopott falú folyosón mélyeket szívni cigarettájából. Marta szeme csak akkor csillan fel, amikor kedvenc latin szappanoperáit adják a tévében (nem nehéz elképzelni, miért ilyen és talán azt sem, mitől lett ilyen az élete, azonban róla sem tudunk meg sokkal többet, mint Jacopóról.)
A férfiról hamarosan újabb információt szerzünk: van egy testvére. Aki jön. Jacopo meg ennek nem igazán örül. Magányába dinamitként robbant a rég nem látott testvér érkezésének közeledte, nosza rajta, Jacopo pár napra rendbe teszi életét. Legalábbis látszólag. És innen indul az a hazugságsorozat, melyet megállítani már nem, legfeljebb még inkább összekuszálni lehet: Jacopo megkéri Martát, játssza el eme pár, számára felettébb kínos és terhes nap erejéig a feleségét. Marta természetesen igent mond, nem nagyon látni rajta, mit is gondol, mit is érez, most is csak teszi a dolgát, mint ahogy borzasztó munkahelyén is eleddig.
Herman pedig megjön. A feszültség harapható a két testvér, a fásult Jacopo és az életvidám, bohókás Herman között, Ám Marta szeme már nem csak a szappanoperák láttán csillan fel - bár egy, a néző számára mókás, a szereplőknek inkább fura beszélgetés során ők is szóba kerülnek, Marta legnagyobb örömére... -, Herman jelenléte elindít valamit a nőben. Nem beszélve az események további meglepő alakulásáról, miszerint Herman belelkesülve a viszontlátástól (avagy valami mástól...) kirándulásra invitálja a "házaspárt". Talán felesleges is részleteznem, milyen dinamika kezd el működni a három ember közt, s milyen érzések kerítik hatalmába a két hatvanas férfit és a középkorú nőt: akkor, amikor megszokott rutin által irányított kis életük fenekestül felfordul. Elég annyi, hogy Marta egyre csinosabb - próbál lenni - s hamarosan egy szálloda bárjában találja magát egy asztalnál, miközben a latin "szerető" módjára kareokézó Hermant hallgatja, jó mélyre leszívva azt a füstöt. "Hites ura" pedig, hogy, hogy nem, mintha féltékenyül figyelné...
Érdekes lélektani helyzetet ábrázol a Whisky, melyben az élethazugságok és az aktuális hazugságok keveredése az ismeretlenbe sodor három embert - melyből legalább kettő nem igazán kalandvágyó fajta. Kitartott képek, következetes, gyakorta visszafogottan abszurd stílus hozza életközelbe a karaktereket, s szeretteti meg gyorsan őket a nézővel. "Whisky!", utasít a fényképész, a házaspár pedig mondja utána, vicsorgásuk hamarosan a komódon kerül illő fényképkeretbe. A film azt mutatja meg, milyen az, amikor egy, az első pillanatban kényszerhelyzetnek tűnő állapot a legemberibbé változtatja kezdetben feszengő szereplőit - amikor a Whisky-vigyor helyett valódi mosoly, s végül valódi könnyek törnek fel férfiből, nőből.
