Pár tucat nukleáris bomba, világuralomra pályázó főellenség, jó kocsi, ledér nő és egy aktakukacból feltörekedett ügynök: aki látott már filmet Steve Carellel (Evan, a minden6ó; Negyvenéves szűz), látatlanban is sejtheti, mi vár rá. Egyedül Anne Hathaway (Neveletlen hercegnő I-II; Az ördög Pradát visel) nevénél merülhetne fel, hogy is kerül légy a levesbe?
Nem kerül, ez nem légy és nem leves, hanem díszesen szervírozott trópusi rovarfogás, bő mártással (szósszal), s hasonló technikai és gazdasági háttérrel. A főbb szerepekben olyan hírességek, mint Dwayne Johnson (tudjuk, Szikla, a hazájában népszerű, ám kiérdemesült pankrátor: Skorpiókirály; A múmia visszatér), Terence Stamp (Superman I-II; Baljós árnyak - a manó se hinné, hogy valaha Fellininél és Pasolininél forgolódott), illetve az Oscar-díjas Alan Arkin (A család kicsi kincse). A mű amúgy okkal mondható akcióvígjátéknak, a robbanások, üldözési jelenetek, ejtőernyős ugrások és tűzpárbajok gyakorisága a James Bond-filmekkel vetekszik, s természetesen az agyatlan és haszontalan szerkezetek sem maradnak ki belőle.
A történet alapja (onnan a cím is) egy, a hatvanas években vetített amerikai tévésorozat, Mel Brooks és Buck Henry munkája. Ezen "ősbűn" feltesszük, bő forrásként szolgált az ütősnek szánt jelenetekhez, de nagyon élveztük az azóta rögzült kémfilmklisék paródiáit is.
A ZseniKém célja nyilván a puszta szórakoztatás (más szóval a kassza), s a maga módján meg is felel ennek. A figurái, a viccei, a látványelemei nem hatnak egymás ellen, és a végén ott a happy end, a csók, a taps és a slusszpoén is.
