Volt egy könyv

Az első film, a széria többi darabjához képest teljesen más hangvételű Rambo (1982) regényadaptáció, David Morrell 1972-es regénye, a First Blood alapján készült – ez volt egyébként a film eredeti címe is. Természetesen számos különbség van a regény és a film között, és furcsa módon az előbbi a sokkal véresebb, szinte mindenki meghal benne, beleértve Rambót is, akivel végül Trautman ezredes végez, aki ott nem a barátja, csak a felettese. Vicces, de a soron következő két Rambo-filmet viszont maga Morell „könyvesítette meg”, mivel a filmek alapján írta meg a regényverziójukat, amihez persze az első részből fel kellett támasztania a főhőst.

Kiről mintázták?

A regény írásakor Morell nagyon is konkrét emberről mintázta főszereplőjéhez, Amerika legünnepeltebb háborús hőséről, Audie Murphyről. Murphy a II. világháború legtöbb kitüntetésével hazatérő amerikai katonája volt, aki 19 évesen kapta meg az ország legnagyobb kitüntetését, a Becsület Érdemrendet (Medal of Honor), amikor egymaga vert vissza egy német ellentámadást, több mint 240 ellenséges katonát ölve meg. Hazatérve szép filmes karriert futott be, még önmagát is eljátszotta az önéletrajza alapján készült A pokolba és vissza című filmben, de a háború lelkileg megnyomorította, poszttraumás stressz szindrómában szenvedett, alkoholizmussal küzdött, és töltött pisztollyal a párnája alatt aludt, már ha tudott aludni, hogy bármikor végezhessen magával.

Nem volt elég őrült

Majdnem tíz év telt el, mire sikerült összehozni az első filmet, és ezalatt sok sztárnak kínálták fel a főszerepet, és ezek közül a legtöbben nemet mondtak. Sokan voltak köztük valódi háborús veteránok, akik ezért utasították vissza a szerepet, mások pont azért, mert pacifisták voltak. Clint Eastwood, Robert DeNiro, Chuck Norris, Terence Hill és John Travolta is megkapta a felkérést, akárcsak Al Pacino, akit viszont nagyon is érdekelt a szerep. Csakhogy ő egy közveszélyes, dühöngő őrültként látta maga előtt a főhőst, ezt akarta eljátszani, amire viszont a producerek mondtak nemet. Így került képbe Sylvester Stallone, akinek megvoltak a maga fenntartásai.

Kicsit sok volt

A Rambo első nyers verziója 3 órásra, más források szerint 3 és fél órásra sikeredett, Stallone pedig, aki részt vett a forgatókönyv megírásában is, úgy utálta az egészet, ahogy volt, és fel akarta vásárolni a producer Andy Vajnáéktól a filmet, akik Caralco Film nevű produkciójukon keresztül forgatták le a, hogy az sose lásson napvilágot. Végül a drasztikus újravágás mellett döntöttek, és így készült el a mindenki által ismert 93 perces verzió, amiből furcsa módon leginkább Stallone jeleneteit szórták ki, és hagyták, hogy a többi karakter párbeszédei fejtsék ki az ő történetét is.

Honnan a név?

Az író sokáig nem talált elég jó nevet főhősének, és akkor kötött ki a Rambo mellett, amikor a felesége egy kosár almával tért haza a bevásárlásból, és kiderült, hogy az almafajta neve Rambo. Amiből kétféle létezik, a sima Rambo és a nyári Rambo, a nevét pedig egy XVII. századi svéd bevándorlóról, Peter Gunnarson Rambóról kapta, aki növénynemesítéssel foglalkozott. A név azért is tetszett annyira Morellnek, mert kedvenc költőjére, a francia Arthur Rimbaud-ra emlékeztette – akinek megvolt a maga pokoljárása, amikor évekre eltűnt Afrikában, miután elefántcsont kereskedéssel kezdett el foglalkozni.

Durva!

Bár a széria az erőszakosságáról híres, a gyilkológépként emlegetett vietnami veterán John Rambo az első filmben nem ölt meg senkit, az egyetlen halálos áldozat egy balszerencsés seriffhelyettes volt, aki az őt üldöző helikopterből zuhant ki. Aztán minden megváltozott, és a vér elöntötte a vásznat. A Rambo 2. (1985) már 85 halálos áldozatot követelt, a Rambo 3. (1988) esetében pedig a hullák száma meghaladta a százat, és ezzel bekerült a Guinness rekordok könyvének aktuális kiadásába. Pedig ez semmi volt a John Rambo (2008) mészárszékéhez képest, ott ugyanis átlagosan 2.59 percenként szenvedett valaki erőszakos halált.

Ő írta!

A második rész forgatókönyvének első változatát nem más írta, mint James Cameron, aki ekkor még nem volt befutott rendező, de már közel járt hozzá, hiszen közben a Terminátor - A halálosztó és a A bolygó neve: Halál szkriptjén is dolgozott. Az ő változatának címe First Blood II: The Mission volt, és úgy kezdődött, hogy Trautman ezredes a zárt osztályon talál rá Rambóra – ezt a kezdést aztán végül a Terminátor 2. - Az ítélet napjában lőtte el. Merthogy Stallone nem volt elégedett a végeredménnyel, és a szöveg felét átírta vagy egyszerűen kidobta – így járt egy bizonyos Brewer hadnagy is, akit Cameron Rambo fegyvertársának szánt, de így nem lett belőle semmi, viszont bekerült a csinos Co-Bao, a bátor vietnami ellenálló lány alakja.

A kés élén táncol

Rambo kései legalább olyan híresek, mint maga a karakter, és Stallone ezt előre sejtette. Ezért aztán maga kereste meg a híres késkészítő kovácsmestert, Jimmy Lile-t, hogy megtervezze és legyártsa neki az első filmben használt kést. A cél az volt, hogy az eszköz a legextrémebb túlélési helyzetekben is megállja a helyét, elég hosszú és éles legyen a favágáshoz és a közelharchoz egyaránt, jól lehessen dobni, vízálló legyen és tárolórekeszt kapjon, amiben elfér némi gyógyszer, gyufa, tű és cérna, illetve damil horgászáshoz vagy csapdakészítéshez. A kés kétélű kellett, hogy legyen a másik oldalon fűrészfogakkal, ami a védekezésnél is fontos. Végül hat ilyen kés készült, majd a következő részekre több továbbfejlesztett verzió született – a Rambo V - Utolsó vérben viszont házi készítésű kések szerepelnek.

Hát innen az ötlet!

A második rész nagyjából felénél a vietnami lány, Co Bao és Rambo egy dzsunkában sodródik egy folyón valahol Vietnamban, és a lány megkérdezi a veteránt, miért pont őt választották ki erre az öngyilkos küldetésre, mire a férfi azt válaszolja: „Feláldozható vagyok.” Alig 25 év kellett hozzá, hogy a mondat szárba szökkenjen és saját életet kezdjen élni, hiszen ekkor mutatták be a The Expendables - A feláldozhatókat (2010), ami Stallone saját „fejlesztése” és a forgatókönyvírásban is szerepet vállalt, és a 80-as, 90-es évek összes valamirevaló akciósztárja szerepet vállalt benne. Az a film maga is két folytatást termelt és tévésorozatot, illetve egy női rebootot terveznek belőle, utóbbit The Expendabelles címmel.

Újrahasznosított ötlet

Amikor Stallone 20 évvel a harmadik rész után úgy döntött, hogy új feladatot ad Rambónak, a negyedik részben mindenki kedvenc veteránja eredetileg Tijuanába indult volna, hogy kimenekítsen egy asszonyt Mexikóból, a központi téma pedig az illegális bevándorlás lett volna. Dolgoztak is az ötleten, ám Sly végül mégis úgy döntött, Rambónak csakis a dzsungelben lehet a helye, ezért vitték a John Rambo (2008) történetét Burmába, az első verziót pedig részben elsütötték a Harcban élve (2013) című Jason Statham filmben, aminek Stallone volt a producere. Ám most leporolták a régi történetet, és újra Mexikó a főszereplő!