Hősünk Jean-Claude Camille François Van Varenberg néven született 1960. október 18-án, Brüsszel Berchem-Sainte-Agathe városrészében, Belgiumban, Eliana és Eugene Van Varenberg, belga könyvelő és virágüzlet-tulajdonos gyermekeként. Tízéves korában kezdett el harcművészettel foglalkozni, amikor apja beíratta egy shotokan karate tanfolyamra. Végül fekete övet szerzett, és megnyerte az European Professional Karate Association középsúlyú bajnokságát (bár saját állítása szerint kétszeres bajnok). Fizikuma fejlesztésére súlyemelést is végzett, majd elnyerte a Mr. Belgium testépítő címet. Tizenhat évesen balettozni kezdett, ezt öt évig folytatta. A balett véleménye szerint „művészet, ugyanakkor egy igen nehéz és komoly sport is. Ha túlélsz egy balettfoglalkozást, túlélsz bármely más edzést is”.

JCVD 1978-ban vett részt először full kontakt mérkőzésen. Antwerpenben egy versenyen a kezdő divízióban három győzelmet szerzett, mindet villámgyors kiütéssel, majd több felvezető meccset nyert meg, szintén K.O.-val, és ezzel a küzdősport-világ figyelmének középpontjába került. Mike Anders, a profi karate magazin alapítójának véleménye volt, hogy Van Damme lesz a sport új, feltörekvő csillaga. 1979-ben a 19 éves Jean-Claude megnyerte az Európai Full-kontakt Bajnokságot középsúlyban, majd a floridai Orlandóba utazott, és megszerezte középsúlyú full-kontakt világbajnok címet. Itt végül honfitársától, a szintén hatalmas ígéretnek számító Patrick Teugelstől kapott ki – vele már számtalanszor megküzdött odahaza. 14-1-es rekorddal vonult vissza az aktív versenyzésből – ebből 13 kiütéses győzelem volt – majd rövid időre sikeres edzőtermet nyitott Brüsszelben.

Jean-Claude Van Damme volt az eredeti Ragadozó! Az ifjú Van Damme akkoriban érkezett Hollywoodba, így minden lehetőséget megragadott, hogy megcsillogtathassa harcművészeti tudását, és ezzel közelebb kerüljön a sztárrá váláshoz. Ehhez egy Arnold Schwarzenegger-filmnél tökéletesebbet nem is találhatott volna. Örömmel vállalta el az űrbéli szörnyeteg szerepét, arra viszont nem számított, milyen körülmények között kell dolgoznia. A jelmez miatt semmit sem látott, nehezen kapott levegőt, emellett kábeleket erősítettek a végtagjaihoz, ami csak nehezítette a mozgást. Később az is kiderült, hogy nem verekedhet Arnie-val, ezen pedig egyenesen kiakadt. Hogy kirúgták, vagy magától ment el, nem tudni, annyi bizonyos, hogy Schwarzenegger úgy emlékszik vissza, hogy folyamatosan panaszkodott.

Tulajdonképpen tényleg a Ragadozó hozta meg a sikert. Van Damme-nak sikerült egy találkozót megbeszélnie a Cannon Pictures producerével, Menahem Golannal, ahová magával vitte barátját, Michel Qissit. Csakhogy a producer nem volt lenyűgözve a két szék között spárgázó, rossz angolsággal beszélő Van Damme-tól, és már el akarta őket küldeni, amikor  Qissi megemlítette, hogy Van Damme dolgozott egy nagy filmen Arnold Schwarzeneggerrel. Ez már felkeltette Golan figyelmét, aki felhívta a 20th Century Foxot, hogy igazolják a történetet. Az ottani illetékes elmondta, hogy volt ott egy Jean-Claude Van Damme nevezetű férfi, aki a gonosz szerepét játszotta, de nem említette, hogy a színész jelmezben volt, ami takarta az arcát. Golan ezután adott nekik egy lehetőséget – így készült el a Véres játék (1988).  

Van Damme korai filmes karrierje szorosan összefonódik egy gyerekkori barátjával. Ő és a marokkói születésű Michel Qissi együtt nőttek fel, együtt jártak karatéra, együtt versenyeztek, és együtt mentek ki Amerikába szerencsét próbálni. Mint említettük, Qissinek köszönhető, hogy felfigyeltek a barátjára, ő volt a személyi edzője a Cyborg - A robotnőben (1989), majd a harcjelenetek koreográfusa lett a Kickboxer - Vérbosszú Bangkokban (1989) forgatásán, ahol még nem volt meg a főgonosz. Annyi volt az elvárás, hogy „magas, ázsiai kinézetű pasas” legyen, aki járatos a muay thaiban, és ez mind illett Quissire, aki így lett Tong Po, a filmtörténet egyik legjobb gonosza. Együtt játszottak még az Oroszlánszívben (1990), de Michelnek itt csak egy kicsi szerep jutott, JCVD ellenfele viszont két évvel idősebb testvére, Abdel Qissi lett Attila néven. Ő is több későbbi Van Damme filmben szerepelt aztán, és még ma is jóban vannak.

Az 1994-es év egyik legemlékezetesebb akciófilmje volt a Street Fighter – Harc a végsőkig című játékadaptáció – de ennek a filmnek a forgatása volt a '90-es évek egyik legstrapásabb melója. A rendező, Steven E. de Souza szerint, aki olyan kultfilmeken dolgozott korábban íróként, mint a Die Hard, a 48 óra és a Kommandó. Van Damme végig kokainmámorban fetrengett, volt, hogy emiatt napokig állt a forgatás! De Souza visszaemlékezése szerint Van Damme csak kábítószerre hetente 10.000 dollárt tapsolt el. Napi 10 gramm kokaint szippantott fel, amivel sokszor annyira kiütötte magát, hogy napokon keresztül nem tudott rendesen megjelenni a forgatáson. Mondjuk a 8 milliós gázsiból elég sok anyagra futhatta.

Jean-Claude másik nagy sikere Roland Emmerich első amerikai rendezése Tökéletes katona (1992) volt, amiben egy elesett katonából készített félig kiborg szuperkatonát játszott, aki a hasonló működésű Dolph Lundgrennel küzd meg. A két színész az 1992-es Cannes-i Filmfesztiválra is azért érkezett, hogy a filmet népszerűsítsék, ám a dolog végül botrányba fulladt. A vörös szőnyegen ugyanis egymásnak estek, biztonsági emberek választották őket szét, állítólag azért, mert nem tudták eldönteni, ki lépjen először be a fesztiválpalotába. Az eset nagy port vert fel, és ez is volt a cél: évekkel később kiderült, hogy előre megbeszélt műbalhéról volt szó, amivel valóban el is érték a céljukat. Egészen pontosan 20 évre rá a két színész újra együtt játszhatott a The Expendables 2 - A feláldozhatók 2-ben (2012), és egészen jól kijöttek egymással.

Van Damme rendezői, forgatókönyvírói és produceri ambíciókkal is rendelkezik. Első rendezése A kalandor (1996) című kalandfilm volt, ami kis híján totális kudarcba fulladt. A pénz ugyanis menetközben elfogyott, nagyrészt Moshe Diamant producernek köszönhetően, és a stáb, akiket arra kértek, hogy ingyen dolgozzanak, majdnem fellázadt és otthagyta a thaiföldi forgatást, amikor kiderült, hogy egy csomó luxuskiadásra bezzeg van pénz. Eközben Van Damme összeveszett Frank Dux legendás harcművésszel, aki a társforgatókönyvírója volt, és minden széthullott – a nagy névnek számító  Sir Roger Moore élete legkellemetlenebb élményének nevezte a filmet. Végül a segédrendező,  Peter MacDonald rázta gatyába a produkciót – hálából ő rendezhette később A légiós (1998) című filmet Jean-Claude-nak.

Jean-Claude egész furcsa helyeken is felbukkant néha, például a Jóbarátok egyik, 1996-os epizódjában. A szuperkupa után című duplaepizód 2. részében önmagát alakítja – ki mást? – egy olyan filmben, amiben Ross majma, Marcel játszik. Mint kiderül, Monica, aki látta a korábbi filmjeit, odavan érte, de nem meri leszólítani, ezért Rachel megy oda hozzá, akivel azonnal flörtölni kezd. Végül mindkét lánnyal kavar, és Joey is képbe kerül – persze másképpen, statiszta lesz JCVD filmjében, de persze megint túljátszik mindent.

JCVD egyik legnépszerűbb munkája nem egy újabb akciófilm, hanem egy reklám. Színészként is a még harcművészek körében is egyedülálló rugalmasságáról vált ismertté, és arról, hogy képes teljes spárgát csinálni mutatványai közben. A Volvo erre alapozta a nagy sikerű kamionos reklámját. Az Epic Split névre keresztelt, 2013-as, 75 másodperces reklámban Van Damme két, 25 km/óra sebességgel hátrafelé hajtó kamionon ismétli meg legendás spárgáját, a háta mögött a naplementével, miközben Enyától az "Only Time" című dal szól. A valóban tökéletes reklám költségbe 3–4 millió dollár volt, és a becslések szerint 170 millió dolláros bevételt hozott a svéd autógyárnak. Az egész kisfilm egy snittből áll, és Van Damme valóban azt csinálja, amit, nincs trükk, legfeljebb annyi, hogy van rajta egy biztosítókötél. Íme: