A maga korában hihetetlenül erőszakosnak és merésznek számított Warren Beatty filmje, amely 9 Oscar-jelüölést hozott készítőinek - igaz, azok is hihetetlenül erőszakosak és merészek voltak, akikről a történet szól.
1. Warner Brothers vezetőinek nem volt sok bizodalma a producerként elsőfilmes Warren Beatty-ben, és annyira nem bíztak a Bonnie és Clyde (1967) sikerében, hogy belementek abba, hogy Beatty minimális gázsi mellett a haszon 40%-át vihesse haza. Jack Warner utálta a kész filmet, és azért harcolt, hogy azt csak autós mozikban vetítsék, de Beatty végül kiharcolta a teljes körű forgalmazást, és jókora summa ütötte a markát a film több mint $70 milliós hasznából.
2. Az eredeti elképzelés szerint a színész csakis producer lett volna, és ebben a verzióban még a nővére, Shirley MacLaine játszotta volna a hírhedt bűnözőpárosból Bonnie Parkert, Clyde pedig a zenész Bob Dylan lett volna. Amikor aztán Beatty úgy döntött, hogy ő maga alakítja Clyde Barrow-t, érthető okokból MacLaine visszalépett. Beatty ideig akkori feleségét, Natalie Woodot akarta rábeszélni, hogy játssza el Bonnie-t, de az utolsó ezzel kapcsolatos beszélgetésük olyan durva vitává fajult, hogy Wood aznap este öngyilkosságot kísérelt meg.
3. Miután megkapta a női főszerepet, a magas és atletikus Faye Dunaway azt az utasítást kapta, hogy fogyjon le minimum 12 kilót, hogy jobban hasonlítson az apró termetű, vékony Bonnie Parkerre. A színésznő hetekig koplalt, legfeljebb napi egy-két salátát evett meg, a derekán egy tízkilós súlyövet hordott, illetve kisebb súlyokat hordott mindkét csuklóján, hogy segítsenek a zsírégetésben. A súlyokat csak alváskor és fürdéskor vette le.
4. Arthur Penn filmje egy romantikus, szinte idilli kapcsolatot mutat be a két címszereplő, Bonnie (Faye Dunaway) és Clyde (Warren Beatty) között, miközben kevés hangsúlyt kap a tény, hogy milyen sok embert öltek meg.
A valós párról úgy tartják, hogy legalább 9 rendőrt és 4 civilt gyilkoltak meg, és a rablásaikat illetően is jókora csúsztatás van.
Itt úgy mutatják be, hogy nagy bankokat raboltak ki, amelyekről minden néző tudja, hogy be vannak biztosítva az ilyesmire, noha a páros valójában a benzinkutakat és a kisboltokat részesítette előnyben, sőt, volt, hogy temetkezési vállalatokat fosztottak ki.
5. Penn arról teljesen elfeledkezik, hogy Bonnie az utolsó évében egy autóbaleset miatt járni is alig tudott – ráadásul ő és Barrow még egy-egy golyót is kaptak a lábukba, amikor megúsztak egy rendőrségi rajtaütést -, teljesen máshogy öltözködött és másként nézett ki, mint Dunaway, Még Blanche Barrow, Clyde sógornője és a Barrow-banda tagja (a filmben Estelle Parsons játszotta) is azt állította, hogy „sok mindenre nem ismert rá a történetben, legkevésbé önmagára” – bár Warren Beatty fizetett neki azért, hogy a karakter a saját nevén szerepelhessen a film, sőt, Blanche még a forgatókönyvre is rábólintott. Ez persze mit sem von le a film érdemeiből, amely összesen 9 Oscar-jelölést kapott.
6. A kilenc Oscar-jelölést a következő kategóriában kapta a film: legjobb film, legjobb rendező, legjobb férfi és női főszereplő, a legjobb férfi mellékszereplő – meghökkentő módon Gene Wilder és Michael J. Pollard jelölést kapott -, legjobb női mellékszereplő jelölés Estelle Parsons számára, legjobb forgatókönyv, legjobb operatőri munka Burnett Guffey részére, illetve a legjobb díszletért. A 9 jelölésből kettőt tudott díjra váltani, Estelle Parsons és az operatőr Burnett Guffrey.
7. Clyde Barrow egyes életrajzírók szerint meleg volt. Ebből valószínűleg csak annyi igaz, hogy amíg börtönben volt, egy brutalitásáról ismert rab megerőszakolta – ő később bosszút állt, és egy ólomcsővel verte agyon a férfit. Ez volt az első gyilkossága, de nem ítélték el érte, mert egy másik, amúgy is életfogytiglanra ítélt társa magára vállalta a dolgot. A történetet többen is megerősítették. Az eredeti forgatókönyvben a férfi biszexuális, ott egy édeshármas is szerepelt, a Warner Brothers azonban ebbe végképp nem ment bele – a filmben aztán nagyrészt impotens lett.
8. Arthur Penn rendkívül büszke volt arra, hogy ez lett az első amerikai film, amelyben egy képkivágásban látható az elsütött fegyver és a lövedék hatása. Korábban az volt a bevett szokás, hogy külön képkockák mutatták a fegyvert elsütő embert, majd azt aki a találatot kapja – akkoriban nem is ment volna át a cenzúrán az ilyesmi, de az idők változnak. Sergio Leone ezt már korábban meglépte a Dollár-trilógia mindhárom filmjében, de azok olasz produkciók voltak. A Bonnie és Clyde az első filmek között volt, amelyben a lövedék becsapódásának illusztrálására festékpatront használtak, addig nem nagyon illett vért mutatni, ha lelőttek valakit.
9. Arthur Penn sokban újszerű filmjét eleinte fanyalogva fogadta a kritika és a közönség, és csak lassan vált népszerűvé, mára azonban abszolút kultdarab lett, a pár halálával végződő leszámolást pedig sok helyen kifejezetten tanítják, annyira újszerű volt a maga idejében. Itt ugyanis nincs hősies utolsó összecsapás, a mit sem sejtő párost a bokrok közül lövik szó szerint szitává a rendőrök, akik arcát még csak nem is látjuk – először a felrebbenő madarak, majd a fegyverek torkolattüze árulják el hollétüket. Az egész jelenet mindössze 53 másodperces, mégis bevonult a filmtörténetbe.
10. Ironikus módon mind Parkernek, mind Barrownak volt életbiztosítása, amit a texasi Galverstonban működő American National Insurance Company hiánytalanul ki is fizetett a hozzátartozóknak. Ezt követően a biztosítócégek sokat változtattak az alapszerződéseken, és ha a biztosított halála bármilyen bűnelkövetéssel kapcsolatos, akkor a szerződés érvényességét veszíti.
10+1. Készült a történetből azóta musical, táncelőadás, színdarab is, illetve kismillió filmes feldolgozás, amik rendszerint csak az alapsztorit hagyták meg, és aztán teljesen más irányba mentek el – mint például a Született gyilkosok (1994) vagy a kevésbé ismert, de a címe alapján szórakoztató Bonnie & Clyde vs. Dracula (2008). Két magyar film is született ebből a receptből, A miskolci boniésklájd és a Konyec - Az utolsó csekk a pohárban (2007) – egyik sem maradt meg az örökkévalóságnak.
