A színészi teljesítmények megítélése szubjektív műfaj, ezért nem is érdemes felháborodni egy-egy nekünk nem tetsző döntés miatt. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy sokszor nem is a valós színészi munka számít, hanem hogy a szóban forgó művész mennyi súlyt vagy izmot kapott magára a szerepért, mennyire jól lobbizott a stúdió, vagy korábban hányszor nem kapta meg a díjat, és ezért mennyire nagyon kijárna már neki az elismerés.

Az Oscart ritkán szokták kifejezetten rossz alakítással elnyerni, most sem ilyen esetek következnek, hanem olyanok, ahol ugyanabban az évben valaki más sokkal inkább megérdemelte volna az aranyszobrot.

Daniel Day-Lewis - Lincoln

Daniel Day-Lewisről bármi negatívumot mondani egyenlő a szentségtöréssel, és nem is ez a cél, de azért ne hallgassuk el, hogy Abraham Lincoln volt a színész karrierjének egyik legkevésbé izgalmas szerepe Steven Spielberg egyik legszárazabb filmjében. Amerika egyik legnagyobb elnökét alakítva a sztoicizmusra és a visszafogottságra szavazott – nyilván a rendezői utasításnak megfelelően. Olyan tulajdonságok ezek, amelyeket pont nem szoktak Oscarral díjazni, ennek tudatában külön bravúr, hogy 2013-ban mégis övé lett a szobor. De ez nem jelenti azt, hogy abban az évben ne érdemelte volna meg jobban az elismerést Bradley Cooper a Napos oldalért vagy Joaquin Phoenix a The Masterért, akik összetettebb karaktereket alakítottak sokkal izgalmasabban.

Meryl Streep - A Vaslady

Meryl Streep soha nem a naturalista előadóművészi stílust részesítette előnyben, de mégis izgalmas nézni, ahogy elviszi a karaktereit a modorosság határáig. A Vasladyben, ahol Margaret Thatchert alakította, egy kicsit túl is ment ezen a határon, amin nem segített az sem, hogy maga a film se túl árnyalt. A 2012-es Oscar a női alakítások szempontjából is erős volt, Viola Davis (A segítség), Rooney Mara (A tetovált lány) és Michelle Williams (Egy hét Marilynnel) is megérdemelte volna a díjat, Charlize Theron (Pszichoszingli), Tilda Swinton (Beszélnünk kell Kevinről), Kristen Wiig (Koszorúslányok) és Elizabeth Olsen (Martha Marcy May Marlene) pedig még jelölést sem kapott.

Julianne Moore - Megmaradt Alice-nek

Ez egy "itt az ideje" Oscar-díj volt, vagyis azért adták oda, mert már rég kijárt. A Megmaradt Alice-nek Julianne Moore ötödik Oscar-jelölését jelentette, és az Akadémia úgy döntött, hogy végre megérdemli, hogy át is vegye. Bár nagyon jól alakítja a korai Alzheimer-kórban szenvedő nőt, maga a film felejthető. Az ideális az lett volna, ha 1998-ban megkapja a megérdemelt Oscar-díját a Boogie Nightsban nyújtott csodálatos alakításáért, vagy 2003-ban a Távol a mennyországtól című filmért, és akkor 2015-ben a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat az veheti át, aki a legjobban megérdemelte volna: Rosamund Pike a Holtodiglanért.

Martin Landau - Ed Wood

Martin Landaut mindenki szereti, úgyhogy nem is tudjuk irigyelni tőle ezt a győzelmet, pláne, hogy az egyik leghíresebb magyar, Lugosi Béla megformálásért vehette át a díjat. De bármennyire is nagyra tartjuk Tim Burton filmjét, a Pulp Fictionben Samuel L Jackson korszakos alakítást nyújtott. A Quentin Tarantino klasszikusában játszott figurája ikonikus lett, vicces, ijesztő és rengeteget idézhető, és utólag már nehéz is elhinni, hogy esélye sem volt a győzelemre.

Christoph Waltz - Django elszabadul

Samuel L. Jackson egy másik alkalommal is méltatlanul maradt le az Oscar-díjról. Míg Landau győzelme menthető azzal, hogy valóban kiváló alakítást nyújtott az Ed Woodban, az továbbra is rejtélyes, hogy az Akadémia miért érezte úgy, hogy a Django elszabadulva társulatából Waltzot érdemes kiemelni - különösen úgy, hogy alig három évvel korábban egy másik Tarantino-filmért, a Becstelen Brigantykért nyert – megérdemelten. Waltz kollégái közül se Jackson, se a hasonlóan nagyot játszó Leonardo DiCaprio sem kapott mellékszereplő-jelölést, de aki igazán megérdemelte volna a szobrot, az az élete utolsó nagy alakítását nyújtó Philip Seymour Hoffman (The Master) volt.

Hilary Swank - Millió dolláros bébi

Hilary Swank második Oscar-díja papírforma volt, a Clint Eastwood-féle Millió dolláros bébi pont az a típusú könnyfakasztó melodráma, amit imád az Akadémia díjazni, címszerepben egy tragikus sorsú főhősnővel. A 2005-ös évben azonban a legjobb női főszereplő kategóriájában többen is jobban megérdemelték volna a szobrot, például Kate Winslet A makulátlan elme örök ragyogásáért, akinek így nem kellett volna négy évvel később "itt az ideje"-Oscar-díjat adni kárpótlásként A felolvasóért.

Michael Caine - Árvák hercege

Harvey Weinsteinnél jobban senki nem lobbizott az Oscarért, és ez a díj az ő munkásságának a megtestesítője, magyarán agresszív kampánnyal csúcsra juttatott egy olyan filmet, amire már szinte senki nem emlékszik. Michael Caine már korábban is nyert, az 1986-os Hannah és a nővéreiért, így nem volt körülötte különösebben erős "itt az ideje" narratíva, és ráadásul egy olyan kvartettel állt szemben, amely valóban zseniális és máig emlegetett alakításokat nyújtott (Tom Cruise a Magnóliában, Michael Clarke Duncan a Halálsoronban, Haley Joel Osment A hatodik érzékben és Jude Law A tehetséges Mr. Ripley-ben).

Jim Broadbent - Iris - Egy csodálatos női elme

Még egy győzelem a Harvey Weinstein-féle lobbigépezetnek köszönhetően. A Weinstein-féle Miramax Films által forgalmazott Iris Murdoch-életrajzi filmet, amelyben Judi Dench és Kate Winslet alakítja a néhai újságírónőt, gyakorlatilag Oscar-díjra tervezték. Broadbent jól alakítja Murdoch gondoskodó férjét, de közel sem olyan emlékezetes, mint versenytársai Ben Kingsley-től (Szexi dög) Ian McKellenig (A gyűrűk ura: A gyűrű szövetsége.)

Rami Malek - Bohém rapszódia

Brian Singer Freddie Mercury-filmje hatalmas sikert aratott, négy Oscar-díjat nyert, és egy időre a klasszikus rockéletrajzokat Hollywood legmenőbb alműfajává tette, de ettől még nem tűnik kevésbé túlkapásnak Rami Malek díjazása, aki rossz parókában, paródiába illő műfogsorral és fura énekhanggal ripacskodja végig a filmet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Malek vetélytársai közül Viggo Mortensen (Zöld könyv) vagy Christian Bale (Alelnök) még kevésbé érdemelte volna meg a díjat, mert ők is ugyanabba a hibába estek, Bradley Coopernek viszont a Csillag születikben nyújtott érzékeny alakításáért járt volna a szobor.

Alicia Vikander - A dán lány

A megtörtént eseten alapuló film Eddie Redmayne szürreálisan rossz alakítása miatt híresült el, de Alicia Vikander Oscar-díja mellett se lehet szó nélkül elmenni. Nemcsak az a baj, hogy Vikander nem túl izgalmas a régóta szenvedő házastárs szerepében, hanem, hogy eleve nem is a legjobb mellékszereplő kategóriában kellett volna indulnia. Vikander körülbelül a film felében van jelen a vásznon, vagyis jogosult lett volna a legjobb színésznő kategóriában való indulásra, csakhogy ott A szobával induló Brie Larsonnal versenyzett volna, ami csökkentette volna a győzelmi esélyeit, míg a női mellékszereplő kategóriában kisebb volt a konkurencia. Pedig Rooney Mara (Carol) és Jennifer Jason Leigh (Aljas nyolcas) is jobban megérdemelte volna a díjat.

Gary Oldman - A legsötétebb óra

Ez a klasszikus esete annak, amikor a színész helyett a lenyűgöző protézis nyeri meg az Oscar-díjat. Gary Oldman már évtizedek óta megérdemelte volna a szobrot, csak nem egy unalmas Winston Churchill-életrajzi filmért. Oldman játéka még sablonosabbnak tűnik, ha megnézzük, kik voltak a riválisai: Daniel Day-Lewis (Fantomszál), Timothee Chalamet (Szólíts a neveden) és Daniel Kaluuya (Tűnj el!), sőt még Denzel Washingtoné (A jogdoktor) is kevésbé lett volna zavarba ejtő győzelem.

Via: The Independent