Nincs oka panaszra a horrorrajongóknak sem, hiszen minden évben több olyan cím is érkezik, ami kifejezetten kellemes meglepetés. Ilyen volt például tavaly A csúf mostohatestvér (2025). Ám mivel senki sem képes lépést tartani a rengeteg új filmmel – még mi, kritikusok sem –, így mindig akad pár gyöngyszem, ami elkerüli a figyelmünket. Íme négy olyan horrorfilm, amit a bemutatókor nem értékeltek eléggé, aztán teljesen megfeledkeztek róluk – pedig igazi remekművek.

Az ördög háza (2009)

Ti West neve a Mia Goth főszereplésével készült X-trilóga kapcsán lehet ismerős, ám korábbi filmje, Az ördög háza is jelentős alkotás. A 2009-es horror nem attól lesz a műfaj egyik legjobbja, hogy ijesztő jelentekkel van tele, sőt, egyáltalán nem akar rémisztgetni, viszont végig fullasztóan nyomasztó. A történet már-már megtévesztően egyszerű: egy fiatal diáklány bébiszitterként dolgozik, és furcsa helyzetbe kerül, amikor gyanítani kezdi, hogy valami sötétebb dolog folyik a háttérben. A filmben inkább a hangulat és a lassú építkezés a fontos, amely egy különleges pillanatban csúcsosodik ki. Ma már több ilyen horrorfilm is készült, de több mint tizenöt évvel ezelőtt ez új és furcsa élmény volt a műfaj rajongóinak.

Valóra válva (2020)

Anthony Scott Burns elképesztő sci-fi horrorja egy szokásos felütéssel indul: a tini lány, Sarah (Julia Sarah Stone) részt vesz egy tudományos kísérletben, hogy pénzt keressen és gyógyítsa álmatlanságát. Ám minél inkább belemerül a kutatásba, a túlvilági alakokról szóló látomásai ébren is megjelennek neki, és nagyon úgy fest, valami borzalmas dologra nyitott kaput. Bár a Valóra válva olyan, mintha nem is egy, hanem két külön film lenne, és a végkifejlet is megosztotta a nézőket, ám olyan elementáris erővel ábrázolja az álomvilágban rejtőző baljós lényeket, mint kevés horrorfilm. Az alvásparalízis démonai lovecrafti rémekként jelennek meg, és a film hangulata nem a hirtelen ijesztgetésre megy rá, hanem lassan kúszik be a bőrünk alá, mint egy hideglelős álom.

Démonaink (2016)

A pszichológiai horror két nagyon jó barátnő történetét követi nyomon: Beth (Caitlin FitzGerald) és Anna (Mackenzie Davis) feltörekvő színésznők, és míg előbbi már elért némi sikert, utóbbi nem valami szerencsés a szerepek megszerzésében. A két lány egy faházba utazik, hogy elmeneküljenek a karrierjükkel járó nyomás elől, újra kapcsolatba kerüljenek kreatív énjükkel, és megerősítsék barátságukat, amit a szakmai féltékenység próbára tett. Egy váratlan esemény azonban az őrület és paranoia spiráljába taszítja őket. Sophia Takal rendezése nem csak egy hatásos horrorfilm, de

egy releváns kritika is a filmiparról és a benne uralkodó nőgyűlöletről és megfelelési kényszerről.

Pokolszülött (1984)

Az állatos horror külön álműfajt képviselnek, és a cápától a majmokon át a kígyókig már sokféle jószág játszott főszerepet ezekben a filmben. Az ember ellen forduló természet hálás téma, hiszen egy valós fenyegetést mutat be, így szinte biztos rettegést vált ki a nézőből. Mégis, Russell Mulcahy vaddisznós horrorát szinte alig ismerik. A Pokolszülött a digitális effektek előtt készült, nyolcvanas években, szóval tele van praktikus trükkökkel, amikkel életre keltik a hatalmas fenevadat. Ugyanakkor Mulcahy okosan és visszafogottan használja a lényt, ami a film során szinte mitikus aurát ölt.

Ez is érdekelhet

7 alulértékelt thriller, rafinált rejtélyekkel

Eltűnt személyek, tárgyalótermi krimik és Hitchcock ihlette bűnügyek.

Lássuk!

(via Movieweb)