Június 4-én volt kerek 20 éve, hogy a mozik bemutatták a Harry Potter és az azkabani fogoly című filmet. Ennek apropóján megnéztük, mi az, amit ma már biztos nem így forgatnának le az adaptáció során.
Némi rejtett szexizmus
A Harry Potter univerzumában a varázsvilág látszólag nagyon haladó gender szempontból, hiszen számos nőt láthatunk vezető pozícióban, akár Minerva McGalagonyt, akár a gonosz Dolores Umbridge-ot vesszük. A varázslótársadalom leghatalmasabb varázslói viszont, például Dumbledore, Voldemort vagy maga Harry egytől egyig férfiak. Apróságnak tűnhet, de még zavaróbb, hogy szegény Mrs. Weasley a jelek szerint szinte 0–24-ben a konyhában tartózkodott, amikor Ronék családjában játszódó jeleneteket láttunk.
Testszégyenítés
A Harry Potter-könyvekben és -filmekben eleve van egy olyan alaptónus, ami az ábrázolást illeti, hogy az alkotó(k) lenézik a kövér embereket. A legjobb példa erre Dursley-éktől a családfő és Dudley figurája. Igen, Dudley egy kellemetlen alak, igazi kis szemétláda, akinek legfontosabb célja, hogy minél jobban megkeserítse Harry életét, de ennek semmi köze a testalkatához. A könyvekben viszont a kelleténél többször esik szó arról, hogy milyen túlsúlyos, és a filmekben is úgy ábrázolják, mintha emiatt lenne gusztustalan jellem. Ez ma már megengedhetetlen lenne egy szélesebb közönségréteget megcélzó alkotásban – de igazából nem is kell hozzá különösebben testpozitívnak lenni, hogy lássuk ennek a hozzáállásnak a visszásságát.
A diverzitás hiánya
Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a Harry Potter-könyvekben a Roxfort tanulóinak zöme fehér. A filmverziókban ugyan némileg javítottak az arányokon, de igazából a vásznon is csak mutatóba akadtak más rasszba tartozó diákok – a főbb szereplők között például egyetlen fekete bőrűt vagy ázsiait sem találunk. Amikor J.K. Rowling megírta a Harry Potter és az elátkozott gyermek című folytatást, egy színdarabot a regények után, a dráma West End-es előadásában egy fekete színésznőt választottak Hermionénak.
Mikor a rajongók felzúdultak, az írónő azt állította, hogy ő valójában
mindig is feketének képzelte el ezt a karaktert
– csak az a baj, hogy a könyvben számos olyan utalás van, hogy Hermione elsápad vagy kifut a szín az arcából, ami nem igazán jellemző a fekete bőrű emberekre. Azt ráadásul a szerző meg tudta említeni, hogy a Dean Thomas nevű karakter színes bőrű, Hermionéról viszont sosem írt ilyet, szóval kicsit kamuszaga van ennek a dolognak.
Tanári brutalitás
A Harry Potter-univerzumban kifejezetten meghökkentő az a jelenség, hogy a jelek szerint a roxforti tanárok teljesen szabadjára vannak engedve, ami a diákokkal való bánásmódot illeti: gyakorlatilag azt csinálnak a gondjaikra bízott tanulókkal, amit akarnak – amit főleg a sokáig a franchise egyik főgonoszának tűnő Piton professzor használ ki, hiszen rendszeresen bántalmazza verbálisan a hallgatóit: gyakran nem is azért, mert valami rosszat csináltak, csupán azért, mert nem szereti őket. Sőt, akikre különösen pikkel, azokat van, hogy fizikailag is bántalmazza, lásd az alábbi jelenetet, amelyben többször fejbe üti Harryt és Ront.
Bűnbakképzés
A fent említett bántalmazások ellenére a Harry – Ron – Hermione trió azért eléggé átesett a ló túloldalára Perselus Pitonnal kapcsolatban, hiszen gyakorlatilag minden rossz eseményért, ami történt velük, őt hibáztatták. Ez különösen annak fényében visszás, hogy mint utóbb kiderült, SPOILER! a professzor titokban saját biztonsága és élete árán is védelmezte a gyerekeket; de igazából ezen információ nélkül is durva, hogy időnként mit engedtek meg maguknak vele szemben, csak mert azt gondolták, hogy ő tehet minden rosszról.
Hermione például konkrétan felgyújtotta, de a legdrasztikusabb akciójuk az volt, amikor azzal vádolták, hogy Voldemortot szolgálja – SPOILER! holott ennek épp az ellenkezője volt igaz. Ennek a fordulatnak nyilván megvolt a maga drámaisága,
de lehetett volna úgy ábrázolni, hogy kis hőseink ne tűnjenek előítéletes, bűnbakképző kis p*csöknek a Pitonnal való ellenséges viszonyuk miatt.
Ez is érdekelhet
Az összes Harry Potter-film bepótolva és toplistázva!
Ez itt a Pótvizsga, ahol szemérmesen bevalljuk, hogy valójában nem is láttunk egy-egy kultikus alkotást, és most a streamingszolgáltatók segítségével bepótoljuk évtizedes mulasztásainkat.
Tovább
