Vannak fordulatok, amik csöndben megbújnak és a stáblista után is kísértenek.

Mindenki szereti a vidám filmeket, főként, amik happy enddel végződnek, hiszen a néző akkor elégedetten távozik a moziból, és ez garantálja, hogy kedve támad újból és újból megnézni az alkotást. Ám vannak olyan filmek is, amiknek a végén látszólag elrendeződik a szereplők sorsa, ám ha jobban belegondolunk, és szabadjára engedjük a fantáziánkat, hogy mi történhet velük a stáblista után, rá kell jönnünk, hogy az el nem mesélt történet még tartogat számukra egy brutális csavart. Íme öt olyan film, ami látszólag happy enddel végződik, de valójában elég nyugtalanító ez a lezárás.

Star Wars: A Jedi visszatér (1983)

A klasszikus Star Wars-trilógia záródarabjában ismerhettük meg az ewokokat, az Endor bolygó lakóit. A cuki(nak tűnő) kis szőrös lények összefognak a lázadókkal, hogy elpusztítsák a Halálcsillagot, így mideneképpen a jó oldalon állnak. Vagy mégsem? A rajongók körében mindmáig vita tárgya, hogy egyáltalán miért kellett szerepelniük az ewokoknak A Jedi visszatérben – egyesek szerint a szerepük csupán a filmhez kötődő, eladható figurákra korlátozódik. Ám ennél is aggályosabb a lények gasztronómiája. Úgy ismerjük meg őket, hogy magukkal cipelik Luke-ot, Hant és Chewbaccát, hogy elfogyasszák őket, ami meg is történt volna, ha nincs Luke képessége, hogy irányítsa az Erőt, no meg C-3PO arany külseje. A film végén pedig, miközben zajlik a győzelmi ünnepség az Endoron, látunk pár üres rohamosztagos sisakot, amiből arra következtethetünk, hogy bizony ezek a bájos lények megzabbantották a Birodalom katonáit.

Segítség, felnőttem! (1988)

Tom Hanks egyik legnépszerűbb vígjátékában a színész alakítja Joshua Baskin felnőtt verzióját, a tizenkét éves Josh ugyanis azt kívánja egy vidámparki látványosságtól, hogy bárcsak felnőtt lenne, és láss csodát: reggelre Tom Hanksként ébred. Mivel azonban az anyukája nem hiszi el, hogy ez a harmincas pasi az ő fia, New Yorka költözik, ahol egy játékgyártó cégénél kezd dolgozni. Egyedi látásmódja és gyermeki lelkesedése lenyűgözi a tulajdonost, aki termékvezetési alelnökké nevezi ki. Itt aztán romantikus kapcsolatba kerül egy munkatársával, Susan Lawrence-szel, ám idővel belefásul a felnőtt lét stresszes és kimerítő voltába, így ismét gyerek akar lenni. Susan, bár kezdetben nem hisz neki, végül megbizonyosodik róla, hogy Josh valóban egy kamasz srác, akinek sikerül visszaváltoznia. A bibi az, hogy a nőre semmifajta hatással nincs, amikor szembesül azzal, hogy egy tizenkét éves fiúval szűrte össze a levet, mi több, egyszer „nála is aludt”. Ez se undort, se megbánást nem vált ki belőle, sőt kiderül, hogy még mindig szerelmes a fiúba. Valami nem stimmel Susannal.

Forrest Gump (1994)

Haladjunk tovább a Tom Hanks-vonaton: talán leghíresebb filmje, a Forrest Gump egy életigenlő szatíra, amiben egy alacsony IQ-jú férfi tulajdonképpen mindent véghez visz az életben, és mindenben része van, amiről egy átlegember csak álmodozhat. Ráadásul mindenhez irigylésre méltó optimizmussal áll. A film központi szála Forrest és Jenny évtizedeken át húzódó kapcsolata. Mire a lány megállapodik a fiúnál, kiderül, hogy egy „ismerelten vírussal” fertőződött meg, és van egy gyereke, akit szintén Forrestnek hívnak. Jenny végül meghal, valószínűleg AIDS-ben, és Gump neveli a kis Forrestet. Így ér véget a film, ám mivel Jenny a terhesség alatt fertőződött meg, valószínűleg a magzat is örökölte tőle a vírust. Ezt Eric Roth, a film forgatókönyvírója is megerősítette, amikor a mindmáig el nem készült folytatás kapcsán arról beszélt, hogy az úgy kezdődött volna, hogy a kis Forrestnél AIDS-et diagnosztizálnak, s emiatt diszkriminálják őt az iskolában.

Ál/Arc (1997)

John Woo talán leghíresebb filmje nemcsak egy remek akció-thriller, de mémek sokaságát termelte ki John Travolta és Nicolas Cage arccseréje kapcsán. Bizony, merész egy ötlet: kicserélik egy FBI -ügynök és egy pszichopata merénylő pofázámányát – az előbbiét azért, hogy nyomára akadjon az utóbbi által elrejtett bombának, az utóbbi pedig a kómából felébredve simán csak jó bulinak tartja ezt, és beférkőzik az FBI-ügynök családjába. A film egyik csúcspontján a feleség rájön, hogy már rég nem a férjével osztotta meg a nászi ágyat, hanem egy kegyetlen gyilkossal, aki túszul ejti őt és lányát is. A sztori vége happy end, és mindenki visszakapja a saját képét, de hiába látjuk, ahogy ügynökünk boldogan újraegyesül a családjával, valószínűleg a feleség és a lány sem felejti el egykönnyen, amit elkövettek ellenük ezzel az arccal – még akkor sem, ha már nem egy kettyós tömeggyilkos van mögötte.

L'ecsó (2007)

A Pixar bűbájos animciós filjében egy Remy nevű patkány gasztronómiai babérokra tör. Ő az egyetlen a családájában, aki kedveli a kifinomult ízeket, és egy véletlen folytán Párizsba vetődik, ahol barátságot köt a feltörekvő, de kissé ügyetlen kuktával, Alfredo Linguinivel. Ketten együtt azán visszanyerik Remy példaképének, Auguste Gusteau-nak a hírnevét. A mese végén Remy megnyitja saját értermét, a La Ratatouille-t. Ez mind szép és jó, de egy patkány átlagos életkora két év, ami azt jelenti, hogy az étterem megnyitása után kb. egy évvel a sztárséf elpusztul. Ez nem valami biztató, és valószínűleg be is csődöl az étterem. Oké, ez egy mese, és ez a patkány képes főzni, meg embereket irányítani a hajuknál fogva, de attól még a genetikája nem változik meg.