Fitzcarraldo (1982) - A hiábavalóság dicsérete

Werner Herzog 1982-es eposza, a Fitzcarraldo a lehető legközelebb áll ahhoz, hogy filmen lássuk Sziszüphosz mítoszát. Sziszüphoszt a túlvilágon arra ítélték, hogy örökké egy sziklát görgessen fel egy dombra, állandóan kínlódva és izzadva. Amikor a szikla elérte a csúcsot, egyszerűen visszagurult, és Sziszüphosznak újra kellett kezdenie. Ez a hiábavalóság végső szimbóluma, de ha az életnek nincs értelme, érvelt Albert Camus, akkor a fáradozás azzá válik, ami meghatároz minket. Sziszüphoszt itt egy ír származású, megszállott operarajongó gumibáró, Brian Sweeney Fitzgerald (Klaus Kinski) helyettesíti, aki a múlt század elején, az Amazonas vidékén operaházat akar építtetni, és ezért egy hajót akar átvontatni a vad hegyláncokon.

A film forgatása, ahol egy igazi hajót húztak-vontak a legborzasztóbb körülmények között a helyi őslakosok segítségével, maga is a hiábavalóság és a megszállottság szimbóluma lett, akárcsak Herzog megannyi más munkája.

5 puskaporos hangulatú filmforgatás, ahol mindenki gyűlölte a másikat

A Nincs baj, drágám, az Apokalipszis most és a Velünk véget ér megszületése sem volt purparléktól mentes.

Tovább

Szárnyas fejvadász  (1982) - Mi jelent embernek lenni?

2019-et írunk. A speciális osztaghoz tartozó Deckard éppen visszavonulni készül, amikor újabb feladatot kap. Öt replikáns eltérített egy űrhajót, hogy visszatérjenek a Földre és megkeressék megalkotójukat: az életüket szeretnék meghosszabbítani. Deckard feladata, hogy megakadályozza ezt, felkutassa és végezzen a replikánsokkal. Ridley Scott filmje, amely Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című írása alapján készült, az egyik legismertebb és legjobban sikerült sci-fi a film világában, amely nem csak izgalmat hoz, de korát megelőzve rengeteg kérdést feltesz. Mit jelent embernek lenni?

Önmagában is érték-e embernek lenni?

Mi az élet értelme, ha valaki gépként él, de emberként érez? Nem utolsósorban az a kérdés is felmerül: mi az a kis, hajtogatott papír unikornis, amit hősünk a padlón talál?

Elérhető a Prime Videón.

Eladó az egész világ! (1989) – A megtévesztés művészete

Az ekkor még ismeretlen Bruce Robinson (Jennifer 8, Rumnapló) korai filmjének hőse Denis Dimbleby (Richard E. Grant), a lehetetlent nem ismerő, sikert sikerre halmozó reklámguru, aki egy nap azzal kénytelen szembesülni, hogy képtelen frappáns ötlettel előállni egy új, pattanás elleni krém eladási szlogenjére. Az alkotói válság annyira elhatalmasodik a férfin, hogy az már feleségével, barátaival és főnökével való kapcsolatát is megterheli. Amikor azonban a stressz hatására Denis vállán keletkezett hatalmas pattanásnak szeme, füle nő, sőt,

véleménye is lesz a körülötte lévő világról,

a szó szoros értelmében is elszabadul a pokol. Robinson polgárpukkasztó filmszatírája a fogyasztásra alapult társadalom kritikája, amely az emberi tudat torzulását vizsgálja. Nem túl optimista, hiszen azt állítja, hogy a reklámok végül győzni fognak, sajnos, de arra törekszik, hogy elgondolkodtasson minket a folyamatosan agyüregeinkbe áramló médiáról.

Áldozathozatal (1986) – A hit keresése

Az ember egyetlen lehetősége a mai világban az elvesztett hit újrafelfedezése. Meg lehet vagy vissza lehet szerezni valamit, ami már alig van jelen a mindennapjainkban, ami nélkül kiszolgáltatottak és védtelenek vagyunk, ami talán megmenthet bennünket a végső pusztulástól. Ez pedig a hit. Tarkovszkij tézise világunk felborult rendjéről pontos: elfeledkeztünk a szeretetről, egymásba marva kapdosunk valami megfogható, megehető, magunkévá tehető, birtokolható dolog után. A film hőse, Alexander (Erland Josephson) egykor színész volt, de hátat fordított annak a világnak, hogy esztéta lehessen és családjával töltse minden idejét, különösen a torokműtétje miatt – ideiglenesen – néma kisfiával.

Ám kitörni látszik a harmadik világháború,

és ez megkérdőjelezi hősünk hitét – pontosabban a hitevesztettségét. A már halálos beteg Andrej Tarkovszkij élete utolsó filmjét, a svéd-angol-francia koprodukcióban készült Áldozathozatalt  kisfiának, Andrjusának ajánlotta "reménnyel és bizakodással".

Elérhető a Mubin.

Országúti diszkó (1989) – A zen ereje

Az életbölcsesség néha a legkevésbé valószínű helyekről érkezik. Néha egy olyan körülrajongott B-film, mint Rowdy Herrington verekedős eposza adja meg nekünk a válaszokat és adja meg nekünk az erőt, hogy szembenézzünk minden nehézséggel. A film egy Dalton (Patrick Swayze) nevű vándorló kidobóról szól, aki különösen mocskos bárok „kitakarítására” specializálódott. Zen-szerű utazásai a Double Deuce-ba, egy félreeső rockhelyszínre vezetik Missouri közepén. Dalton a konstruktív filozófia furcsa ötvözete, ahol a pragmatizmus keveredik a sztoicizmussal, és ez hat ki a belső békére. Hősünk az erőszak szakértője, de ragaszkodik ahhoz, hogy azt csak végső megoldásként lehet alkalmazni. Szerinte az ember önbizalma és jellemének ereje elegendő kell, hogy legyen ahhoz, hogy uralkodjon a csordán.

Ő már elérte a megvilágosodást. Ő Nietzsche "utolsó embere".

A teste egy átmeneti edény. A fájdalom nem érinti meg. Persze, mi helye van a felvilágosodásnak egy olyan lármás, durva, bűnözéssel és szexualitással teli helyszínen, mint a Double Deuce? Vajon Dalton békés életmódja és a világ feletti szelíd uralom szembe tud-e szállni a helyi bűnözőfőnök (Ben Gazzara) korruptságával? És vajon a testi kísértés miként változtatja meg, miután beleszeret egy helyi orvosnőbe (Kelly Lynch)?

Elérhető az Apple TV-n.

Forrás: Slashfilm