De csak majdnem.
Tökéletes film nincs – vagy ha igen, biztos nem ebben az összeállításban –, mert még a legjobb rendezőkkel is megesik, hogy az ítélőképességük egy-egy pillanatra csődöt mond, vagy esetleg a forgatókönyv dramaturgiai hiányosságai ütköznek ki utólag.
Django elszabadul (2012)
Quentin Tarantino legtöbb bevételt termelő filmje tele van figyelemre méltó alakításokkal. Ott van például Christoph Waltz fejvadász-fogorvosa (ez a szerep hozta meg számára a második Oscar-díját), Leonardo DiCaprio ütnivaló Calvin Candie-je, a középpontban pedig a karriercsúcs-közeli alakítást hozó Jamie Foxx. Van azonban egy egyértelmű fekete bárány a stábban: maga Tarantino, aki egy ausztrál rabszolgakereskedőt alakít, olyan pocsékul, ha csak egy kicsivel nagyobb a szerepe, azt a film is megsínylette volna.
Örülhetnek a rajongók: újabb Tarantino-film kap folytatást
Django és Zorro útjai keresztezik egymást.
Tovább
Jurassic Park 3. (2001)
Bár nyilvánvaló volt, hogy soha nem érhet az eredeti nyomába, a Jurassic Park III. egy alapvetően szórakoztató dinoszauruszos kaland lett, pláne, ha a Jurassic World-trilógiához hasonlítjuk. Kivéve azt a bizonyos beszélő velociraptoros jelenetet... Természetesen kiderült, hogy csak egy álomról van szó, de ez a rövid pillanat is annyira bárgyú volt, hogy nem lehetett nem kizökkenni az élményből.
Licorice Pizza (2021)
Az Egyik csata a másik után Oscar-díjas rendezőjének, Paul Thomas Andersonnak az előző filmje meglehetősen megosztónak bizonyult, sokan mesterműként ünnepelték, egy kisebbség viszont a korkülönbség miatt egy „helytelen” párkapcsolat kényelmetlen népszerűsítésének tekintette. Egy dologban azonban szinte mindenki egyetértett. A jelenet, amelyben John Michael Higgins fehér étteremtulajdonosként groteszk módon eltorzított japán akcentussal beszél a feleségéhez – amit könnyed, rasszizmusellenes szatírának szántak –, néhány nézőt teljesen elidegenített a filmtől.
Licorice Pizza – Kótyagos szerelem egy vízágyon
A Boogie Nights rendezője egy különös, de csodaszép románccal tért vissza.
Kritika
Engedj be! (2008)
A skandináv felnövéstörténetbe oltott horror, az Engedj be! számos jelenetében lenyűgöző vizuális effekteket vonultatott fel – egyetlen kirívó kivétellel. Abban a részben, ahol Virginiát (Ika Nord) egy macskákkal teli szobában támadják meg, olyan gagyi a CGI, hogy az egész jelenet abszurd, ízléstelen komédiának hat tőle. Szerencsére ez nem von le (túl sokat) a film többi részének zsenialitásából.
A Gyűrűk Ura: A király visszatér (2003)
A király visszatér vitathatatlanul nagyszerű eposz, tele emlékezetes látványelemekkel és akciójelenetekkel. Az utolsó félórával viszont már vannak gondok. A film érzelgős epilógusa ötszörösen túlnyújtott és drámailag hatástalan, a jelenet például, amelyben Frodó az ágyban fekszik, és egyenként üdvözli társait, még a leghűségesebb Tolkien-rajongókat is arra készteti, hogy a karórájukat nézegessék.
Ezért nézhetetlen ma már A Gyűrűk Ura-trilógia
Peter Jackson klasszikusa felett jócskán eljárt az idő.
Csak erős idegezetűeknek!
A sötét lovag – Felemelkedés (2012)
Christopher Nolan folytatása a széles körben imádott A sötét lovaghoz érezhetően hűvösebb fogadtatásban részesült, mint elődje, és nem ok nélkül. Ennek ellenére a játékidő nagy részében a film még mindig egy lebilincselő, látványos kaland – leszámítva, hogy Talia al Ghul (Marion Cotillard) karaktere sajnos sosem áll össze igazán, és erőtlen, fejet félrebillentő haláljelenete több nevetést váltott ki, mint döbbenetet.
Az ír (2019)
Martin Scorsese 2019-es gengszterelégiája egy lassú lefolyású mestermű, amelynek Robert De Niro és Joe Pesci mellett Al Pacino is emelte a fényét, aki itt kollaborált először a rendezővel. A színészeket a film nagy részében digitálisan megfiatalították, hogy életük különböző szakaszaiban ábrázolhassák karaktereiket. Ez többé-kevésbé működött is – kivéve egy jelenetet, amelyben a látszólag fiatal De Niro megveri a férfit, aki ellökte a lányát. Nincs mit szépíteni azon a tényen, hogy De Niro úgy mozog és úgy harcol, mint egy férfi a hetvenes évei közepén. Egy nagyszerű és megindító pillanatokkal teli filmben ez a látvány kifejezetten kínos volt.
Via: Independent
