52 éve mutatták be a filmtörténet egyik legnagyobb szabású háborús filmjét, ami rengeteg mindent elmond a II. világháború egyik legfontosabb csatájáról – és rengeteget nem.
Tényleg 50 óra?
A film szerint a németek 50 órát adtak maguknak, hogy elérjék az Ardennek offenzíva legfontosabb célpontját, a Meuse folyót. A legfontosabb célpont valójában Antwerpen kikötője volt, ennek elérésével azt remélték, szétszakítják az amerikai és brit hadseregeket, amikkel aztán külön-külön számolhatnak le. Ehhez viszont valóban el kellett érniük a félúton lévő Meuse-t, megszerezniük az útközben található szövetséges utánpótlás raktárokat, és nem utolsósorban ki kellett használniuk azt a néhány felhős napot, ami tétlenségre ítélte ellenfeleik sokszoros túlerőben lévő légierejét. A Meuse-ön való átkelést a német vezérkar a támadás 4. napjára tervezte, és az időbeli csúszás az offenzíva kudarcát jelentette. Más kérdés, hogy volt-e ekkor reális esély a szövetségesek legyőzésére.
Rossz sajtó
A film bemutatója után a korábbi elnök, Dwight D. Eisenhower dühös hangvételű sajtónyilatkozatot adott ki, elítélve A halál 50 óráját kirívó történelmi pontatlansága miatt. Rámutatott, hogy a csata teljesen más földrajzi és időjárási körülmények között zajlott le, mint amit a film ábrázol, a németek nem egyetlen arcvonalon támadtak, és nem csak az itt bemutatott célpontok voltak létfontosságúak mindkét fél számára. Ken Annakin rendező azzal védekezett, némileg jogosan, hogy egy olyan ütközetet kellett egy három órás filmbe belepréselnie, ami Németország, Belgium és Luxembourg hatalmas területein játszódott, és majdnem egy hónapig tartott, ezért is írták ki a végén: „Hogy megjelenítsük valamennyi résztvevő hősies hozzájárulását, a helyeket, neveket és karaktereket általánosítva használtuk fel, a hadműveleteket pedig összesűrítettük, hogy ábrázolhassuk a csata leglényegét."
Na de Eisenhower úr!
Annak, hogy Eisenhower nyilvánosan bírálta a filmet, több oka is volt. Hivatásos katonaként nyilván valóban jól látta az esetleges hibákat. Ugyanakkor a német támadás idején ő volt a szövetséges erők főparancsnoka az európai hadszíntéren, és a tény, hogy a támadás teljes meglepetésként érte az amerikaiakat, részben az ő felelőssége, már beosztásánál fogva is. A hírszerzés ugyanis jelezte az offenzíva előkészületeit, ám a hadvezetés figyelmen kívül hagyta ezt. Eisenhower ezen felül ellenérdekelt is volt. A halál 50 óráját ugyanis a Warner Brothers készítette, de a rivális Columbia Pictures is régóta tervezett egy filmet ugyanebben a témában, és ehhez megnyerték a Hadügyminisztérium és Eisenhower támogatását is. A film munkacíme 16th of December: The Battle of the Bulge volt, a rendezésre pedig Michael Andersont kérték fel, és a technikai szakértő John S.D. Eisenhower, a volt elnök fia lett volna, sőt, az Ike becenévre hallgató tábornok szereplő is lett volna, az előbb lépő Warner azonban keresztülhúzta ezeket a számításokat.
Királyság!
A filmben fontos szerepet játszik a német hadsereg legújabb fejlesztésű és legerőteljesebb tankja, a Tiger II nehéztank, közismert nevén a Királytigris. A majdnem 70 tonnás tank a német hadiipar csúcsfejlesztése volt, amelytől valósággal rettegtek a szövetségesek – nem véletlen, hiszen egyetlen amerikai vagy brit tank sem vehette vele fel a versenyt -, és az Ardennek offenzíva során az össztermelés mintegy harmadát vetették be, 150 példányt. Csakhogy a Királytigris rendkívül összetett szerkezete révén egy rémálom volt a karbantartók számára, de ami még nagyobb gyengéje volt, a nem megfelelő meghajtás miatt – akkora súlyhoz nem volt elég erős a motorja – valósággal zabálta a benzint. Egy gallon, vagyis 3.8 liter üzemanyagot fogyasztott el alig 800 méter megtevése során normál terepen – a hegyes Ardennek nem számított normál terepnek, és harc közben a gépek jóval többet fogyasztottak.
Ki ez a német?
Hessler ezredes, a német páncélos parancsnok alakját eredetileg Joachim Peiperről mintázták volna, aki valóban fontos szerepet játszott az offenzíva alatt, ő vezette azt a hadoszlopot, amely feladata a stratégia fontosságú hidak elfoglalása volt. Peiperrel, aki nem a Wermacht, hanem az SS kötelékéhez tartozott, csak az volt a gond, hogy háborús bűnös volt. Ő volt a felelős az amerikai hadifoglyok lemészárlásáért Malmedynél, számos belga civil kivégzéséért, de a keleti fronton is atrocitások sorát követte el Leibstandarte SS hadosztály tagjaként. A háború után ugyan halálra ítélték, de az ítéletet később érvénytelenítették számos eljárásbeli hiba miatt, és Peiper, aki végül alig 11 évet ült, még élt a film elkészítésekor – így a filmesek még attól is tarthattak, hogy beperli őket. Végül francia ellenállók végeztek vele otthonában 1976-ban. A Hesslert alakító Robert Shaw az egyetlen angol anyanyelvű színész a németek közül, minden más németet igazi német alakít.
Milyen tankok?
A filmben felvonuló német Királytigris tankok természetesen nem igaziak, kissé átalakított amerikai M47 Patton tankok játsszák őket. A Patton 1952 lépett szolgálatba, végigharcolta a koreai háborút, de hamar elavult a hidegháború fegyverkezési versenye során. Az amerikai M4 Sherman tankokat valamivel autentikusabb páncélosok játsszák, az M24 Chaffee tank harcolt a II. világháborúban, sőt, az Ardennek offenzíva során is, de 1944-ben még csak pár tucat bevehető példány érkezett Európába. Egyébként a Shermannál jóval könnyebb járműről van szó, de a fegyverzetük megegyezett, így kezelői nagyon szerették. Számos hadsereg, köztük az osztrák is vásárolt a Chaffee-ből, ahol egy bizonyos Arnold Schwarzenegger közlegény is ilyen típuson szolgált, aki később, világsztárként meg is vásárolta a járművet, amit odahaza tart.
Nahát, egy német!
A halál 50 órája nagyon sok szempontból a német nézőpontot mutatja be, hiszen ők voltak a kezdeményezők. Ennek köszönhető, hogy a film katonai szakértője is német volt, Meinrad von Lauchert tábornagy, aki a csata idején a 2. páncélos hadosztályt vezényelte, ekkor még ezredesi rangban. A film végén egy amerikai tiszt közli valakivel, hogy egy német egység öt mérföldre megközelítette a Meuse folyót – ez az egység von Laucher hadosztályához tartozott.
És a kitüntetések?
Amikor Martin Hessler ezredes az offenzíva kezdete előtt megszemléli a páncéloshadosztály legénységét, úgy tudjuk, ezek kiképzetlen újoncok, és ő pont ezért vonakodik is csatába vezetni őket. Az újoncok azonban eléneklik a Panzerlied indulót, és ez meggyőzi a német tisztet elszántságukról – csakhogy a képek szerint ezek nem lehetnek újoncok. A film kellékesei ugyanis túlbuzgók voltak, és a német statiszták zöme kitüntetést visel, és ezek jó része olyan érem, amit csakis korábbi hadjáratok során szerezhettek, mint amit az első két „újonc” visel, a Vaskereszt, a náci Németország legmagasabb kitüntetése, amit bátorságért adnak.
