A festészet és a szobrászat története tele van aktportrékkal, és senkinek nem jutna eszébe kétségbe vonni, hogy ezek a művészet kategóriájába tartoznak. (Leszámítva azt a friss esetet, ahol kirúgták egy floridai iskola igazgatóját, mert több szülő is felháborodott azon, hogy művészettörténet-órán Michelangelo Dávid-szobráról mutattak képeket hatodikos diákoknak.)

A filmekben látható aktjelenetet azonban nem szokás egy polcra helyezni egy Canova-márványszoborral vagy a Manet-féle Olympiával, talán azért, mert a filmekben elmosódik a határ a "való élet" és a művészi megformálás közt. Manapság már nem nagyon fordul elő, hogy egy olyan tömegeknek szóló blockbusterben, mint a Titanic, meztelenkedés legyen, holott éppen James Cameron rendezése a jó példa rá, hogy nem kell öncélúnak lennie egy ilyen jelenetnek. Nézzünk még pár olyan címet, amely nem lenne ugyanolyan meztelen pillanatok nélkül.

Türelmetlenség (1916)

A mai nézők számára meglepő lehet, hogy sok némafilm mennyire felszabadultan ábrázolja a szexualitást. Az Egyesült Államokban a filmipart szabályozó Hays-kód csak a 20-as évek végén lépett életbe, de 1934 után kezdték csak érvényesíteni, a némafilmek és a korai hangosfilmek így tele voltak korhatáros tartalommal. D.W. Griffith klasszikusában egy komplett orgia látható, ahol a nők áttetsző anyagot viselnek vagy meztelenül fürdenek, később, Babilon ostroma során pedig két férfi csókolózik.

Az utolsó mozielőadás (1971)

Peter Bogdanovich pályafutásának talán legjobb filmje, amely egyben elindította Cybill Shepherd karrierjét is, hiába játszódik Texasban, az állam egy részében betiltották a vetítését egy pikáns jelenet miatt.

A sztori szerint egy karácsonyi táncest után Jacyt meghívják egy meztelenül fürdőzős buliba, ahol kelletlenül levetkőzik az ugródeszkán, miközben alatta tizenévesek lubickolnak. Shepherd a forgatás idején 21 éves volt, de mivel a karaktere még középiskolás, ez felháborodást váltott ki a közönség egy részéből. Az utolsó mozielőadást Phoenix városa ezért obszcénnek minősítette, így a filmet a szövetségi bíróságnak kellett elbírálnia, amely végül „biztonságosnak” ítélte.

Változó világ (1982)

A boldogságot, a szexet, egy jobb melót és a kocsijuk utolsó törlesztő részletét kereső gimnazisták történetet Amerikában igazi kultfilm, nálunk kevésbé ismert, leszámítva azt az egy részletet. Ebben Judge Reinhold ábrándozik húga legjobb barátnőjéről, a szexuálisan meglehetősen tapasztalt Lindáról, és elképzeli, ahogy Phoebe Cates egy piros fürdőruhában mosolyogva kimászik az úszómedencéből, átmegy a zuhany alatt, majd szétkapcsolja a bikinifelsőjét. Alapvetően teljesen ártalmatlan mozzanat, a történet szempontjából sincs különösebb jelentősége, mégis egy egész generációt babonázott meg, és ez a rész ott szerepel a legtöbbször megállított jelenetek örökranglistáján.

Kék bársony (1986)

David Lynch sosem zárkózott el a szexuális erőszak feltárásától, de a meztelenséget a legzseniálisabban a Kék bársony szürrealista noirjában használta.

Amikor Jeffrey Beaumont (Kyle MacLachlan) betör egy titokzatos nő lakásába, Dorothy Vallens (Isabella Rossellini) éjszakai klubénekesnő egy késsel arra kényszeríti, hogy vetkőzzön meztelenre, kifordítva ezzel a szokásos „home invasion”-alaphelyzetet. Egy bizarr fordulattal Dorothy elkezdi elcsábítani a rémült, meztelen Jefferey-t, ám a Dennis Hopper által alakított Frank Booth érkezése félbeszakítja.

Jeffrey elbújik a szekrényben, Frank pedig megveri Dorothyt, és közben váltogatja a "Baby" és "Daddy" személyiségeit. Távozása után Jeffrey előbújik a szekrényből, hogy átölelje Dorothyt, aki ezt a vigaszt csak azért fogadja el, hogy még egyszer megcsókolja, és azt suttogja: "Üss meg".

Elemi ösztön (1992)

A film leghíresebb jelenete az, amikor kihallgatása közben a Sharon Stone által alakított fehér ruhás Catherine úgy veszi át az irányítást a férfiakkal teli teremben, hogy látványosan keresztbe teszi a lábait, miközben nem visel fehérneműt. A képsor eredetileg nem volt benne Joe Eszterhas forgatókönyvében, hanem Paul Verhoeven rendező jött elő az ötlettel a forgatáson – arról azonban eltérnek a vélemények, hogy Stone előzetesen be volt-e avatva a dologba. A színésznő szerint Verhoeven azért kérte arra a felvétel előtt, hogy vegye le a bugyiját, mert megcsillantak rajta a fények, és biztosította róla, hogy nem lesz látható semmi intim. A vágószobában szembesült vele, hogy átverték, és a filmen jól látható minden. Állítólag megpofozta a rendezőt, később mégis megengedte, hogy használják a felvételt, mivel úgy érezte, hogy valóban illik a karakterhez ez a cselekedet.

Zongoralecke (1993)

Az Oscar-díjas Jane Campion 19. században játszódó új-zélandi eposzának rajongói három évtizeden át elemezték a film lenyűgöző szexuális dinamikáját. Sam Neill egy kiwi földbirtokost alakít, akit egyszerre vonz és taszít a szex, és képtelen a férj szerepét betölteni a Holly Hunter által alakított skót bevándorló, Ada mellett. A nő különös kapcsolatot létesít egy Harvey Keitel által játszott helybélivel, aki szinte azonnal kifejezi szexuális érdeklődését a nő iránt. Először is zongoraleckéket akar, amelyek pontos száma megegyezik a lány szeretett zongorájának billentyűinek számával. Aztán bizonyos szívességekért cserébe "billentyűket" ad, aminek a vége az lesz, hogy egy ágyban találják magukat meztelenül. Campion nagyrészt Keitel meztelenségére fókuszál, és az, ahogyan a férfi egyszerre megalázza és vonzza Adát, magának a szexualitásnak a bonyolult természetét tárja fel.

Csillagközi invázió (1997)

Míg Paul Verhoeven akciófilmjét ma már kőkemény antifasiszta klasszikusként szokás emlegetni, a film többi fontos aspektusa kevesebb figyelmet kap. Például az, hogy még a háborús hangulatban, az óriásbogarak általi megsemmisülés állandó fenyegetése közepette is elég szexi. A sztárok szemet gyönyörködtetőek és kellően fiatalok – a történet ugyebár háborúba induló tinédzserekről szól –, és a film tele fülledt jelenetekkel.

Az egyik kiemelkedik a többi közül: Johnny (Van Dien) és Dizzy (Meyer) egy újabb bogárcsatán felbuzdulva végre beteljesíti a barátságát egy bombasztikus szexjelenettel. Dizzy régóta szerelmes volt Johnnyba, ami onnan is látszik, hogy rekordidő alatt szabadul meg a ruhájától.

Titanic (1997)

A valaha készült egyik legmonumentálisabb film legikonikusabb jelenete tulajdonképpen nem az, amikor Jack Dawson (Leonardo DiCaprio) és Rose Dewitt Bukater (Kate Winslet) a balsorsú hajó orrában állva fasellőt játszanak. A legtöbbször megnézett, leggyakrabban idézett rész az, amikor a lány kérése Jack lerajzolja a pamlagon heverő lányt, akin semmi más nincs, mint a hatalmas kék gyémántfüggő, az Óceán szíve, majd hamarosan egy autó hátsó ülésén szeretkeznek – a hajó pedig jéghegynek ütközik. Az ekkor felhangzó mondat, Rajzolj le úgy, mint azt a francia lányt! azóta külön életet él, azóta is megannyi mémet inspirált, a rajzot pedig nyilván nem DiCaprio készítette, hanem maga a rendező, James Cameron.

Via: Indiewire