Helen Mirren 1945. július 26-án látta meg a napvilágot Hammersmithben, London északi negyedében, ekkor még Ilyena Lydia Vasilievna Mironov, néven, és itt rögtön álljunk is meg egy szóra. Merthogy ezt a nevet mindig másként írják, ami több okra is vezethető vissza. Mirren édesapja ugyanis orosz volt,

aki viszont a franciás átirat szerint Mironoffként írta nevét,

és az oroszban a nők neve az „a” végződést kapja, de mint láttuk, hősnőnk esetében ez csupán az ún. atyai névre, Vasilievnára vonatkozott, felteszem, az angoloknál ez a szabály a vezetéknévre nem alkalmazható. Ez persze nem akadályozza meg az orosz nyelvet jobban ismerő magyar forrásokat abban, hogy Mirren születési nevét rendre Jelena Vasziljevna Mironovaként adják meg. A helyzetet végül apuka oldotta meg, aki Mirrenre angolosított.

Apropó apuka: Helen családjának apai ágának története egy igazi kalandregény. A família eredetét a XV. századra vezetheti vissza, hatalmas birtokuk volt annak idején, és a férfiak rendre a cári hadsereg magas rangú tisztjei voltak, egyikük, Kamenszkij herceg a napóleoni háborúk alatt szerzett magának dicsőséget, másikuk, Pjotr Vasziljevics Mironov az 1904-es japán-orosz háborúban szolgált, majd diplomata lett. Ebben a minőségében ügyködött egy angol-orosz fegyverüzleten 1917-ben, Londonban, amikor kitört a forradalom, és soha többet nem térhetett haza. Taxisofőrként dolgozott, majd a Londoni Filharmonikusoknál játszott brácsán. 1938-ben ismerkedett meg Helen édesanyjával. Kathleen Rogers West Ham-i munkásosztálybeli családból származik, akik generációk óta hentesként dolgoztak – állítólag egykor a királyi udvar beszállítójaként is.

Helen Mirren élete képekben

1945. július 26-án született Helen Mirren. A jeles alkalomból összeválogattunk hét csodás fotót az életét és pályáját dokumentáló fényképek közül, de azt is megmutatjuk, mely azonnal streamelhető filmekkel ünnepelhetsz vele.

Tovább

Gyerekként már számtalan iskolai produkcióban fellépett, 18 éves korában csatlakozott a Nemzeti Ifjúsági Színházhoz. Innen hívták a rangos Royal Shakespeare Companyba, és ezzel megkezdődött fényes színházi karrierje, ami a hetvenes-nyolcvanas évektől napjainkig tart. Rengeteg Shakespeare-darabban játszott, de érthető módon szereti a nagy orosz klasszikusokat is. Szerepelt például az Egy hónap falun című Turgenyev-drámában, a Csehov-féle Sirályban, továbbá a Phaedrában és számos zenés darabban is.

Mirren fiatalon játszott minden idők egyik leghírhedtebb filmjében, a Caligulában (1979). Bár a szerepnek voltak erotikus elemei, ellentétben sok más színésznővel a produkcióban, neki nem kellett élesben szexelnie. Caesoniát, az őrült császár feleségét alakította. Már a forgatáson is rengeteg bizarr dolgot vettek fel, de Bob Guccione producer éjszakánként, a díszletek között valós pornográf jeleneteket vett fel, amiket aztán titokban beszerkesztett a végső verzióba. A cseppet sem prűd Mirren később „művészet és genitáliák ellenállhatatlan találkozásának" nevezte az alkotást.

Noha színpadi színésznőként már ismert volt, a filmes áttörés viszonylag későn jött, elsősorban a Hosszú nagypéntek (1980) című, ma már kultikus gengszterfilmnek köszönhetően. Itt Bob Hoskins barátnőjét alakította, és nem ő lett volna, ha nem változtat a karakteren. Erről így emlékezett:

Amikor először olvastam Barrie Keeffe forgatókönyvét, teljesen le voltam nyűgözve. Olyan volt, mint egy irodalmi mű, és a forgatókönyvek általában nem azok. Úgy olvastam, mint egy regényt. Azt leszámítva, hogy a női karakterem szörnyű volt – nagyon-nagyon unalmas. Ő alapvetően a sarokban lévő barátnő volt, és én be akartam vonni a történetbe. Így nagy sietséggel és izgalommal jelentkeztem, azzal a kikötéssel, hogy szeretném megváltoztatni Victoriát – John Mackenzie rendező nagy bosszúságára. Én lettem a nyikorgó kerék a gépezetben, ami nagyon idegesítő lehetett.”

Szabó István Az ajtó (2012) című filmjének tervéről először Ragályi Elemér operatőrtől hallott, akivel jó barátságban voltak. Amikor a szerepre készült, sokat olvasott a holokausztról és Kelet-Európa történelméről, hogy a nehéz sorsú Emerencet minél hívebben megjeleníthesse. Egy interjúban elmesélte, hogy a ruhapróba idején épp a velencei filmfesztiválon volt kiöltözve, kisminkelve, de amikor felpróbálta Emerenc gönceit, és belenézett a tükörbe, megdöbbent, mennyire kelet-európainak néz ki. Mirren gyakran a cipőkön keresztül igyekszik megragadni egy karakter jellegét, mert az meghatározza, hogyan áll vagy jár az illető. A jelmezpróbán Emerenc jellegzetes cipőjét is azonnal kiválasztotta.

Négyszer is jelölték Oscarra, legjobb női mellékszereplő a György királyért és a Gosford Parkért, a legjobb női alakításért pedig a Lev Tolsztoj  életéről szóló Aztán mindennek végéért és a Stephen Frears rendezte A királynőért. Az utóbbiért meg is kapta az Oscarját, ami azért ironikus, mert bár arisztokrata felmenőkkel dicsekedhet, szigorúan monarchiaellenes neveltetésben részesült. Amikor II. Erzsébet királynő – akinek kifejezetten tetszett a film és ahogyan őt ábrázolta – elhívta a Buckingham palotába, azzal mentette ki magát, hogy egy forgatás miatt nem ér rá.

Mirren szerint a királynővé való átváltozás szinte természetes volt a paróka és a szemüveg után, különösen mivel van egy közös „rendellenességük", az enyhén lefelé görbülő száj, amelyben osztozott a néhai uralkodónővel. Rendszeresen nézegette az Erzsébetről készült film- és videófelvételeket, a forgatás alatt pedig fényképeket tartott a lakókocsijában. Peter Morgan forgatókönyvíró szerint ez annyira meggyőző volt ahhoz, hogy a forgatás végére azok a stábtagok, akik korábban csak az egyik színészként tekintettek rá, a végére  kihúzták magukat, és tisztelettudóan összekulcsolták a kezüket a hátuk mögött, amikor megjelent.

Pályafutásának egyik legkomolyabb kihívása Golda Meir izraeli miniszterelnöknő eljátszása volt a Golda (2023) című életrajzi filmben. És nem csak azért, mert napi három órát kellett a „sminkben” töltenie, hogy elváltoztassák az arcát, hanem a kiejtés miatt. Meir, aki a mai Ukrajna területén nőtt fel, a családjával 8 évesen emigrált az Egyesült Államokba, majd húszévesen vándorolt ki Izraelbe. Vagyis az angolt erős amerikai akcentussal beszélte, amin érezhető volt egy kis orosz és egy pici héber hatás is. Ezt nem volt könnyű reprodukálni úgy, hogy ne tűnjön paródiának.

A Radio Times-nak adott interjújában elmondta, hogy szíve szerint naturista, azaz szeret olyan strandokon időzni, ahol mindenki meztelen. „Az emberek lehetnek fiatalok, csúnyák, öregek, tökmindegy. Az egyneműség felszabadító.” 2004-ben az év naturistájának választották, amit nagy megtiszteltetésnek nevezett. „ Hiszek a naturizmusban, és egy olyan tengerparton vagyok a legboldogabb, ahol meztelen, bármilyen korosztályhoz vagy fajhoz tartozó emberrel vagyok körülvéve!”

A színésznőnek a nyolcvanas évek elején Liam Neesonnal volt kapcsolata, akivel az Excalibur forgatásán szerettek egymásba. Kapcsolatuk megromlása után, 1986-ban kezdett randevúzni Taylor Hackford rendezővel, akivel végül 1997-ben házasodtak össze, éppen a férfi 53. születésnapján. Gyermeke nem született.

Nekem nincsenek anyai ösztöneim, ez az egész nem hoz lázba: egyszerűen más lett nekem megírva. Soha nem zártam ki a lehetőségét, hogy egyszer mégiscsak megtörténik, de nem úgy alakult.”

Ezen a videón Neeson beszél arról, hogyan akadt meg a szeme a színésznőn, aki a varázslónő Morgana Le Fayt alakította az Excaliburben:

Borítókép: Helen Mirren a Berlinálén 2020-ban - Forrás: Wikipedia/Harald Kricher